KARAKÓ-VIADUKT túra
...téli túra - késő őszi viszonyokkal...
...téli túra - késő őszi viszonyokkal...
Távolság: autóval oda 6km (Szépvíz-Csíkszentmihály), vonattal (Csíkszentmihály-Karakó viadukt) 13km, gyalog (Karakó viadukt-Csíkszentmihály) 15km, autóval vissza 6 km (Csíkszentmihály – Szépvíz), szintkülönbség felfele: 450m, lefele: 660m
Személyek száma: 2 fő
Menetidő: 6-7 óra
Minősítés: Könnyebb közepes túra
Indulás: 7:15
Túraútvonal: Karakó-híd – Lóvész-tető – Gyertyán-tető – Kőd-vonulat – Csíkszentmihály
Jellemzők: Egy könnyebb közepes túra. Érinti a környék nevezetességét, a Karakó völgyhidat, betekinthetünk a kisebbségben élő lóvésziek szétszórt település rendszerébe. A túra mintegy fele nyílt terepen vezet. A napi vízszükségletet ez szerint vegyük magunkhoz otthonról.
 |
| Megközelítés és a környék-informatív jelleg |
----------------------- Az alábbi túraleírást a CSEKE honlapjáról vettem át. A túra a 2013-as CSEKE vándortábor ideje alatt volt megszervezve, a tábor egész ideje alatt, vagyis öt alkalommal volt lejárva, Solti Imre, Solti Adél vezetésével és Czégé Zoltán és jómagam segítségével. ---------------------------------------------------------------------------------------- A különbség az, hogy most, a januári túránk alkalmával ketten, a gyalogtúrát nem Lóvész központi részéből kezdtük, hanem a Karakó-viadukt előtti Karakó(Lóvész1) vasúti megállótól. ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Szépvízről indulva, majd hat kilométer megtétele után megérkezünk Csíkszentmihályra. Útunk párhuzamosan halad a Cibre patakával, ahol az 1694-es tatár betöréskor elpusztult Cibre falva, ami a település része volt. Mára csak a neve maradt ránk. A község a Rákos patak völgyében fekszik, nevét Mihály arkangyal tiszteletére szentelt középkori templomáról kapta. 1332- ben templomos faluként említik a pápai tizedjegyzékben. Római katolikus erődtemplomát 1448-ban építették, 1661-ben a törökök, 1694-ben a tatárok égették fel. 1819-ben átépítették és bővítették, XV-ik századi falfestményei vannak. A templom északi falán feltárt kálvária és Szent László-legendát ábrázoló freskótöredékek vannak. Templomkertjében áll a madéfalvi veszedelem emlékére emelt első kereszt. Községközpontként Vacsárcsi, Ajnád és Lóvész települések tartoznak még hozzá. Lakósainak száma 2643.
Csíkvacsárcsiban a volt Sándor kúria területén a 2012-ben elkezdett régészeti feltárás eddigi eredményei azt bizonyítják hogy a település történelme Árpád-korban kezdődött(XII-XIII. század). Az előkerült kasztellum, nagyságában a gyergyószárhegyi Lázár kastély kiterjedtségével vetekszik. A községben található Biális kúriát 1800-ban építették, a volt Sándor és Minier kúriát pedig 1940-ben illetve 1950-ben bontották le. A csíkszentmihályi születésű Bodor Ferenc 1848 végén a bodvaji hámorban Gábor Áronnal és a kézdivásárhelyi mesterekkel együtt megöntötték az első három darab hatfontos ágyút fúrás nélküli technikával.
Az úton tovább haladva eljutunk Ajnádra. Az alj-nád a mélyen fekvést jelentő, az-az mocsaras, nádas hely szavak összetartozását is jelentheti. 1514-ben a Bernáld család Ajnádon Szent István király tiszteletére kápolnát épít. Ezt 1846-ban bővítik és ezáltal a templom elnyeri a mai alakját. A Böjthy kúria ma is látható.
Ajnádon ömlik a Rákos patakába a Rompáca patak amelynek völgyében borvizforrás található. Ajnád után ömlik a Rákos patakába a Barakasza pataka ahol ugyancsak bővizű borvizforrás található majd a kis Rákos és a nagy Rákos pataka. A két utóbbi patak összefolyási helyét Ré-nek nevezik. Ez fontos átkelőhely lehetett a XVII-ik századig a Gyimes völgye és a Csíki medence között a Rákos patak mentén.
Nemsokára Lóvészre érünk. Neve olyan erdőirtást jelent, ahol lovakat legeltettek. Lóvészen valamikor igen nagy területen jelentős számban lovakat tartottak amelyeket elsősorban hadászati célra használtak. Első említése 1721-ben történik. A szentmihályi és ajnádi gazdák román jobbágy családokat telepítettek pásztorként Lóvészre. 1944-ben Ajnádért hosszú ideig küzdött a magyar és szovjet hadsereg, öt alkalommal foglalták el egymástól a falut.
Lóvész központjáig tart az utazás az autóbusszal. Itt kezdődik a gyalogtúra a Karakó –völgyhíd felé amelyen áthalad a Rákos patakával párhuzamosan kapaszkodó vasútvonal.
Bő félórás kapaszkodó után szép rálátás nyílik a hídra, amelyről érdemes tudni, hogy építésekor Magyarország legnagyobb, legszebb völgyhídja volt és az 1895-97 között megépített Csíkszereda – Gyimes határszéli vasútvonal egyik gyöngyszeme volt a Lóvészi alagúttal (1223m) egyetemben. A mély, meredek lejtőjű Karakó-patak felett átívelő, egy év alatt felépített vasszerkezetű hídat két faragott kőből rakott pillér tartotta, a középső nyilás vasszerkezete 102,22m, ehhez mindkét oldalt egy-egy 51,36 m-es vasszerkezet és három, valamint két 8 méteres boltozat csatlakozott. A hossza így elérte a 244,95 métert, a pályaszint magassága pedig a völgyfenéktől 63 méter volt.
Az eredeti formája kétszer is változott hisz a híd stratégiai fontosságát bizonyítja, hogy mindkét világháború során a visszavonuló csapatok felrobbantották(1916, 1944). Mai formájában is a maga 264 méteres hosszával és 64 méteres magasságával az ország legnagyobb vasúti völgyhídjának számít.
A híd a kiinduló pontunk a Lóvész-tető(1289 m) felé amely a Csíki-havasok főgerincétől nyugatra fekszik. Geológiai érdekességként érdemes megemlíteni, hogy míg a Csíki-havasokhoz tartozó Lóvész-tető kristályos palákból, kárpáti flis homokkőből épül fel, addig a Kőd vonulatot vulkánikus kőzetek, törmelékek, az Olt völgyére merőleges törésvonal mentén felgyülemlett magmatikus kőzettömeg alkotja. Ennek egy jó példája a Vacsárcsi közelében lévő felhagyott és időközben vízzel feltelt kőbányában még itt-ott fellelhető bazalt andezit oszlopok.
Hátunk mögött hagyjuk a hídat és elindulunk a Lóvész-tetőre, egy meredeken kacskaringozó régi szekérúton, Karakó- patak mentén felfelé haladva. A tetőn, útvonalunk legmagasabb pontján, szép kilátás nyílik a Középcsíki-medencére. Itt megebédelünk majd miután beteltünk a táj szépségével, elindulunk a Kőd-vonulat hosszan nyúló hátán. Egy néhány kilométer megtétele után elérjük a Gyertyán-tetőt ahonnan szintén csodás kilátásban lehet részünk. Innen fentről belátunk a patakok völgyébe: láthatjuk Ajnádot, Lóvészt, Csíkszentmihályt és még nagyon sok szép és nevezetes tájképbe illő csoda tárul elénk.
Utunk továbbra is a Kőd vonulatát követi és egyre jobban belátható a Felcsíki-medence a maga falvaival, templomaival, háttérnek pedig ott a Hargita a tisztán kivehető csúcsaival mint a Madarasi-Hargita, a Rákosi-, a Madéfalvi-, a Csicsói-Hargita. Balra nézve, azaz dél irányba alattunk a Rákos- és a Karakó-patak völgye, bennük a fent említett három faluval sőt ha tovább nézünk ellátunk egészen Csíkszépvíz illetve Csíkszentmiklós telpülésekig és ha kedvez az időjárás akkor a Csíksomlyói szent hegyünket is megláthatjuk.
A Kőd-től a Kőcsonka nevű helyen veszünk búcsút, ahonnan a Csorosza patakával párhuzamosan futó dombháton egy szekérutat követve ereszkedünk be utunk végcéljára, Csíkszentmihályra. Itten helyismeretünket is gyarapítva valamelyest meglátogatjuk a leírásunkban már említett erődtemplomot, majd a buszra várakozást kellemesebbé tehetjük egy kis felfrissüléssel a közeli Nyírfa csárdában.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az alábbiakban néhány, Kornél barátom által készített fotó.
Hálás köszönet értük!
 |
| Napfelkelte a Csíki-havasokon |
Itt kezdődött el a gyalogtúra. Egyelőre a síneken, vagyis a talpfákon. Elég érdekes volt, mert a talpfák egy bizonyos, állandó távolságra voltak egymástól, de sehogy sem a mi lábainkhoz mérten... Mint a nyúl a mezőn, úgy szökelltünk egyik talpfáról a másikra. Persze ezt könnyen, csak egy bizonyos sebességgel lehetett csinálni... Érdekes látvány lehetettünk volna, lentről, a völgy felől, minket figyelve (a barátom, a hosszabb lábaival egy kicsit könnyebben vette ezt a kihívást): két emberke, a "vonat után" futva, a síneken...
 |
| Lóvész ébredezőben |
 |
| A távolban a Nagy-Somlyó és mögötte a Hargita is ébredeznek |
 |
| A fotógép már sínen van |
 |
| Most már a vonat is...
Ennél a vasúti átkelőnél hagytuk el végleg a síneket és kezdtük el a felfele mászást, a Lóvész tető fele.
|
 |
| Csak az északos helyeken volt valamicske hó |
 |
| Az árnyékaink is jó barátok |
 |
| Már nincs messze a Lóvész-tető |
 |
| Odaértünk...kaja utáni pihenő |
 |
| Tavalyi piros áfonya, szebbik nevén: havasi meggy |
 |
| A Nagyhagymás-vonulata: Feketehagymás-Egyeskő-Ecsém-Terkő |
 |
| Balról a Nagy-Somlyó, háttérben a Dél-Hargita vonulata és valahol a ködpaplan alatt Csíkszereda |
Innen, a Lóvész-tetőről átnéztünk a Dél-Hargita vonulatára. Megtetszett a látvány. Abban a pillanatban határoztuk el magunkat, hogy szép idő esetén még azon a hétvégén végigjárjuk azt.
 |
| Zuzmóval borított fenyőág |
 |
| A Hargita vonulata előtt látszik további útvonalunk: a Gyertyán-tető és a Kőd vonulat |
 |
| Lefele bandukolok a hegyről |
 |
| Jégkristályok |
 |
| A Nagyhagymás, a fotó a Gyertyán-tető közelében készült
Valahol itt, a Gyertyán-tető közelében haladhattunk a hómentes legelőn, amikor kutyaugatásra lettünk figyelmesek. Ezután a hanghordozók is megjelentek, lassan tűntek elő egy kissebb domb takarásából. Egy-kettő-három...számoltuk. Megszaporáztuk lépteinket. Lassan előtünt a juhnyáj és pásztora is... szerencsére. Ez utóbbinak nagyon megörültünk, mert már kezdett nagyon nehéz lenni az a nagyobb ág, amit a földről kaptunk fel és húztunk magunk után, a földön... A pásztor kettőt füttyentett és már a csahosok le is maradtak, nem futottak felénk. Leültek és unottan nézték, ahogy elhagyjuk a veszélyes színteret. A lóvészi, román pásztor elmondása szerint nem volt több nyáj a közelben. Megnyugodtunk. Illetve nyugodtunk volna, ha innen 2-3 km-re nem fut felénk még egy pár nagyobb nadrágszaggató csahos... szerencsére gazdájuk hamar visszafüttyentette őket. Csíkszentmihályhoz közeledve, a Kőd vonulatánál még hallottunk egy-két ebmegnyilvánulást, de Őkemééket sikerült elkerülnünk. Érdekes tapasztalat volt télen legelő juhokkal és csahosokkal találkozni. Levontuk a messzemenő végkövetkeztetést: jobb, ha télen havasok a lejtők, mert ha nem is tud sízni az ember, legalább nem támadnak rá a pásztorkutyák...
|
 |
| A viadukt, most már távolodóban |
 |
| Árván maradt, fagyott hecserli |
Kikerülve az utolsó csahos helyet, a ködből előtűntek Csíkszentmihályhoz tartozó házak. Innen már nem volt messze az autónk, amelyet a vasútállomás mellett hagytunk. Itt ért véget a túránk. Egy rövidebb, 6km autózás után, még ebédidőben Szépvízre érve, otthon máris lehúzhattuk bakancsainkat és száradni tehettük őket, amelyek a kevés hó ellenére egy kicsit beáztak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése