1.Nap 30.05. Saint-Jean-Pied-de-Port - Roncesvalles 24.9 km

A Napóleon-út

Első napom a Caminón. Reggel kiváncsian nézek ki az ablakomon. Mit látok...Illetve mit nem látok?

Odakint minden csupa víz, az eső szemerkél... A reggeli elfogyasztása és a második pecsét megszerzése után az ausztriai és az új-zélandi társaságában nekivágtam a Napóleon útnak. Kezdetben szitáló esőben, enyhén emelkedő, keskeny, aszfaltozott úton bandukoltunk. Szép lett volna szép időben. Ráadásul fennebb érve, megjelent a köd és a szél is fújt. Nem voltak fák, nyilt terepen vezetett a Caminó az út legnagyobb részén, a Pireneusokon keresztül. A kelták, a gótok, a rómaiak és többek között Napóleon is stratégiailag a nyílt terep miatt választották sokszor csapataikkal ezt az útat. Lent, az erdőkkel borítotott völgyben vezető úton, meglepetésszerűen támadhatóak lettek volna ezen csapatok.
A nyílt terepet "éreztuk" is a szél miatt. Végig esett az eső és a köd is végig kitartott, a látási viszonyok nem voltak a legjobbak. Gyakran be kellett dőljünk a szélnek, hogy tudjunk járni-haladni.

      Társaim jobban bírták a tempót, én csak szakaszokban, így lemaradtam. Miután egy darabig egyedül mentem felfelé, egyszer csak az volt az érzésem eltévedtem. Visszamentem egy darabig, hogy legyek biztos magamban. Egy-két km-t mehettem és megtaláltam az utolsó jelzést. Így hát újra nekiindulhattam. Ezúttal figyelmesebben pásztáztam a ködben a jeleket. Jó úton jártam, még pedig az El Caminón.

     Kb. két órát mehettem felfelelé miközben a "Göndör a hajam, legénynek születtem" címü nótát magamban énekelgettem, ugyanis meg volt fagyva a kopasz fejem, a kalapom is elázott. Ami eső hullott, az mind rajtam landolt, ami pedig a földre esett volna, azt meg rám fújta a szél. Lassan teljesen átáztam. Így kerültem a francia-spanyol határhoz. Itt áll egy kilóméterkő-jelzés, kőböl van kifaragva a fésüs kagyló jelével, francia nyelvü felirattal: Santiago de Compostella 765 km.

Az a bizonyos fésüskagyló, amelyet még (remélem) 765 alkalommal fogok látni

(egyébként kevés fotót készítettem, mert elég nehéz átfagyva ... csuromvizesen, megfagyott kézzel gyakran még a zipzár elhuzása sem volt könnyü feladat ... kesztyű ... minek ? az is átázik pillanatok alatt...), egy kis melegítő "almárium" - otthoni szépvízi almapálinka és egy kevés édesség elfogyasztása után - mivelhogy egy helyben álltam - úgy kezdtem mozogni mint a robotok, a hajlataim nem működtek. Öt percet - felfelé - kellett szaladjak, hogy valamelyest felmelegedjek. Még egy órát kellett gyalogoljak és fent is voltam a hágónál. Útközben még tíz percet pihentem egy menedékhelyen, ahol még meg is melegedhettem egy kicsit. A hágónál hó, meg olyan szélvihar fogadott, hogy az minden képzeletet felülmúlt. Erre nem is gondoltam volna, hogy1430 m magas hágón, május végén, Spanyolországban lefagyhat helyben az ember ... míg Csíkszereda környékén lévő hegyekben akár 1800 méteren már kellemes  az idő, hómentes a táj.

        Innen kb. egy óra alatt ,az erdőben ,már jó kedvvel -mert itt már nem volt szél- 500 méteres ereszkedés után ,végre célhoz értem a "CONVENTUS HOSPITALIS" Roncesvalles-i apátsághoz, ahol meg is szállhattam.

 A zarándokszállásunk

                                                                  

Előbb persze le kellett sikálnom a sarat a bakancsaimról. Ezt a műveletet a bejárat melletti csaphoz odakészített súrlókefével végeztem el. Súrlás-öblítés, súrlás-öblítés. Ezután a sokat megélt vizes, de immáron tiszta bakancsomat külön helységbe kellet vigyem és felrakjak egy polcra. A többieket másolva, jól megtömtem a bakancsaimat újságpapírral ,hogy mielőbb kiszáradhassanak . Befizettem a 10 EUR szállásdíjat és megkaptam harmadik pecsétemet a zarándokútlevelembe. Beadtam vizesruháimat a mosódába, ahol meg is szárították. Az albergue - zarándokszálló három szárnyból állt. Az egyikben 300 férőhely és volt benne még konyha és ebédlő is azon személyek számára, akik saját részükre főzni szerettek volna. A második szárnyban volt a vendéglő konyhával, a harmadikban pedig luxus szálló volt a távolabbról gyalogolók részére, hogy kipihenhessék az előbbi, nagyobb útszakasz fáradalmait (akik pl. Saint-Jean-Pied-de-Port felől Le Puyból, Párizsból, Amsterdanból, vagy akár Londonból érkeztek).
        Itt már nem voltam egyedül. Itt megint három, más nemzetiségü zarándokkal hozott össze a sors, két írrel  és egy olasz sráccal. Az írek a dublini reptéren ismerkedtek össze, egyikük AOIFE, ejtsd : IFA, 37 éves hölgy, a másik személy  meg egy Diarmuid nevezetü, 45 éves férfi, az egyszerűség kedvéért nevezzük (Mr.) D-nek. Mindkét ír név régi ,hagyományos. Az olasz srác 30 éves, neve Sergio.

 A közös, emeletes ágy: Sergio fölül, én alul. A második, közös szállás-élményem

A bárral is ellátott zarándokszálláson sörözés közben mindenki mesélt-beszélt magáról egy keveset. Én keveset beszéltem, inkább hallgattam, próbáltam ismerkedni az angol nyelvvel, ír-angol kiejtéseket "lestem el". Jó kedvvel fogyasztottuk el a 10 EURÓS bőséges zarándokmenüt, ami tonhalas zöldségsalátából, pisztrángból, deszertből és -négyünknek- egy üveg vörös borból állt.

     Fantasztikus, hogy ugyanazon körülmények és a közös cél -Santiago de Compostella- mennyire közérthetővé, sőt együttműködővé teszi itt a különböző kultúrából érkező embereket. Mindenikünk más okból van itt,  mindenikünket más dolog hajtja Szent Jakab sírja felé. De nem lökjük egymást  félre, hanem inkább egymást segítve haladunk. Ezen az Úton minden zarándok megtapasztalhatja: nem szamítanak a pillanatnyi nehézségek. Ezek eltörpülnek a cél elérése mellett.

i: Szent Jakab-zarándokút: ROTHER TÚRAKALAUZ 

Az 1130-ban alapított roncesvallesi Ágoston-rendi apátság gyorsan az egyik fontos és nagyra tartott zarándokszakasz-megállójává vált. A földrajzi adottságokon túlmenően valószínüleg a Roland-legenda helyszínének közelsége is jelentős szerepet játszott. A kolostorban tálalt kiadós ételadagok is nagy népszerűségnek örvendenek. A zarándokok a 18. sz. elején épült új korház (a jövőben zarándokszállás) udvarán keresztül lépnek be az épületkomplexumba. Egy átjárón át jutunk a gótikus apátsági templomba, a Colegiata de Santa Mariába (13-14. sz., 8-20 óráig nyitva). Megkapó a főoltár, ahol gótikus, arannyal és ezüsttel gazdagon díszitett Mária-alakot -Nuestra Senora de Roncesvalles- találunk. A templomot a kerengő (claustro) választja el a 17.sz.-ban épült szárnytól, amely az után épült, hogy a 12.századi elődjét egy túl nagy hótömeg lerombolta. Mögötte található a Capilla de San Augustin, az egykori gótikus főterem, ahol VII. Sancho király maradványait őrzik. A zarándokiroda a 15.000 kötetet őrző, nem nyilvános könyvtár és a múzeum földszintjén található. A múzeum egyik legértékesebb darabja a pompás sakk, az Ajedrez de Carlomagno (14.sz., a játékmezők felosztása miatt Nagy Károlyról kapta a nevét). A mögötte található épületben üdülő apartmanok vannak, a mellette épült szárnyba fog majd beköltözni a zarándokszálló, amely jelenleg a gótikus Casa Itzandeigában található. A kolostor alatt találjuk a gótikus Iglesia de Santiagót (13sz.). Mellette találjuk a legrégebbi épületet, a 12.századi Capilla del Espiritu Santo zarándokkápolnát, amelyet állítólag Nagy Károly építtetett a hágónál elesett lovagok nyugvóhelyéül, de biztos, hogy már korábban is temetkezési helyként szolgált. Ünnepnapok: május-június eleje vezeklő zarándoklat a roncesvallesi Szűz tiszteletére. A 12.századi tradíció szerint néhány zarándok vezeklő ruhát ölt magára. Ínyencségek: A Queseria SAT-Roncesvallesnál saját készítésű Queso Idiazabal juhsajtot vásárolhatunk.

Térkép és magassággrafikon: El Camino 1. nap