2016.07.15. Második nap: A magyar Szent Jakab-út

Páros zarándoklat páratlan tapasztalatokkal
Budapesttől Lébényig

II. Szakasz: 22.0 km
Zsámbék - Tarján

A békés gyaloglás napja
Merj találkozni önmagaddal!

Távolságok útfajta szerint
Földút ..................................... 8.0 km
Köves, murvás, homokos út .......... 5.0 km
Aszfaltút .................................. 9.0km

Korán reggel sustorgásra ébredek. Hét óra lehet. A tulsó szoba lakói -a két hölgy- beszélget egymással. Pakolásznak, készülődnek. Én (mi) még nem szeretné(n)k felkelni. Egyelőre nem. Andi még fújja a kását. Szeretném még én is fújni. Csak egy kicsit, ha lehet miért ne? Az előző nap hosszúra sikeredett. Km-ben és időtartamban egyaránt. Ezen eltöprengve jogosnak ítélem a plussz szundit és reggeli álomba merülök. Egyszóval: visszamerülök. Kilenc az óra, mire mindketten kiszabadítjuk magunkat hálózsákjainkból. Egyszerre "ijedünk" fel. Próbáljuk behozni a késői ébredést-kelést, gyors készülődés következik. Én még le kell mossam a surranóinkat is... Előző nap elég sok sár ragadt rájuk. Reggelizés, majd gyors tájékozodás. Na nem, még nem kéne a "Caminónak menni". Későre, de elhatározzuk: előbb meg kell látogassuk a romtemplomot. Felkapjuk zsákjainkat. Ennyi lenne tíz kiló? Tegnap is ennyi lett volna? Vállaink tiltakoznak a súly ellen. Egyszerre mondjuk ki: huh... a vállaim... No, mindegy, majd elmúlik. Nekikeseredünk és meg is másszuk a Zsámbék fölé magasodó hegyet. Hegyet... Csíkiak lévén, azt a hegyet, a maga bizonyos 295 méterével hegyecskének, vagy netán dombocskának neveztük volna... De előtte vetünk egy pillantást a Zichy-kastélyra, amely a maga szép egyszerűségével, méretével uralja Zsámbék ezen részét.

i: Szent Jakab zarándokút - Wikipédia

ZICHY-KASTÉLY: III.Béla (1148-1196) második feleségének, a francia Capet Margitnak kíséretével érkezett Aynard lovag kapta ajándékba Zsámbékot és építette meg kővárát, mely alapjául szolgált az 1700 években épült Zichy-kastélynak. A várat és uradalmat a törökök kiűzése után Zichy István gróf vette meg 1689-ben 30 000 forintért I. Lipót királytól, majd fia, Péter örökölte. A kastély kápolnáját 1716-ban szentelték fel Xavéri Szent Ferenc tiszteletére. A Zichy családtól a Korona birtokába került a többszörösen átalakított kastély, majd 1904-ben a svájci Szent Keresztről elnevezett Irgalmas Nővérek (Sororum Caritatis a Sancta Cruce) vették meg. Ők alakították ki az egyemeletes épületet négyzetes épülettömbbé. 1924-ben a kastélyt kétemeletesre bővítették. 1905-től elemi és polgári iskolai tanítás folyt. 1925-től női gazdasági iskola, 1929-től tanítóképző nyitotta meg kapuit. 1949–50-ben Mezőgazdasági Akadémia működött itt, majd Gödöllőre költözött. A Tanítóképző Főiskola 1977-ben létesült mint az Esztergomi Főiskola kihelyezett tagozata. 2003-ban keletkezett tűzkár következményeképp 2004-től a Főiskola Vácon folytatta képzéseit. Műemlék.

Elhaladunk a Hegyalja Panzió-étterem mellet, amelyet a tegnap esti, késői érkezésünk miatt nem kaptunk nyitva, majd a domboldalon lévő kis házak között felfelé cammogunk. Megragadja figyelmünket a lenti utcarészlet, háttérben a domboldalba vájt, beépített borpincékkel.

Reggel tíz óra lehet, mire elérjük a zsámbéki romtemplomot. Pontosan ekkor nyit a múzeum. Mosoly. Befizetjük a zarándokoknak kiszabott, csökkentett belépti díjat, majd  engedélyt kérve, zsákjainkat le-tesszük  a jegypénztáron belül. Meglátogatjuk a templomkertet és a kőtárlatot is. Íme:

i: Szent Jakab zarándokút - Wikipédia

ZSÁMBÉKI ROMTEMPLOM, avagy a PREMONTREI KOLOSTORROM: 
Budapesttől nyugatra, a Pest megye Budakeszi járásában található Zsámbékon, egy dombos vidéken, egy messziről látható halom tetején magaslik és mintegy uralja a környező tájat. A templomrom egész pontosan egy háromhajós premontrei bazilika és kolostor maradványai, melyek a 13. század közepén 1220-34 között épültek késő román - korai gótikus stílusban. 1763-ban a nagy komáromi földrengés rombolta le, azóta áll ebben az állapotában. Az északnyugati torony eredeti toronysisakja is elpusztult, ezt egy bádog védőtetővel pótolták, így jóval alacsonyabb a délkeleti toronynál. Annak még megvan az eredeti sisakja. Jelenleg a rom belső területe is látogatható. A hajdani kolostor dongaboltozatos termében kőtár tekinthető meg. Műemlék.

A kolostor története

Az 1050-es években már kőtemplom állt itt, amelyet a következő században bővítettek. III. Béla király a második felesége, Capet Margit kíséretében érkező, francia származású Aynard lovagnak adományozta Zsámbékot. Az ő leszármazottai építtették 1220 körül (bizonyosan 1235 előtt) a Keresztelő Szent János tiszteletére fölszentelt késő román stílusú bazilikát, és a hozzá északról csatlakozó premontrei kolostort. Építése zömében a tatárjárás előtti időre tehető, de a befejező építkezések már minden jel szerint a tatárjárás után zajlottak. Az alapítókat a kolostor templomában temették el. IV. Béla király az alapítók utódainak kérésére megerősítette az akkor már felépült templom és kolostorra vonatkozó birtokadományokat. A tekintélyes, jelentős vagyonnal rendelkező kolostorban népes szerzetesi közösség élt, a tagok létszáma elérte a húszat is. A 15. században leégett a kolostor, majd 1475-ben a premontrei rend hanyatlása miatt Mátyás király a pálosok kezelésébe adta, pápai engedéllyel. Az új birtokosok gótikus stílusú átépítést hajtottak végre. A premontreiek (eredménytelenül) tiltakoztak kolostoruk elvétele miatt.

Templomrom részlet

Buda 1541-es török kézre kerülése után Zsámbék is az új hódítók területére került. A pálosok nem tehettek mást, elmenekültek kolostorukból, amelyet a törökök erődítménnyé alakítottak át.

1689-ben a Zichy család tulajdonába került a településsel együtt a templom is. Ők eleinte a várkastély kápolnáját használták. A templom sorsát 1763. június 28-án földrengés pecsételte meg: leomlott az északi mellékhajó boltozata és oldalfala. A rom gazdátlanná vált, a köveket széthordták a környékbeliek. A viszonylag nehezebben megközelíthető, romladozó középkori kolostortemplom helyett a település központjában építettek maguknak új templomot a zsámbékiak. Nem maradt volna semmi a romokból, ha Rómer Flóris bencés tanár, régész-művészettörténész és Henszlmann Imre műtörténész az 1870-es években fel nem hívják a figyelmet az értékes emlék megmentésének szükségességére. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter 1889-ben Möller István építészmérnököt bízta meg az állagmegóvási munkákkal. A romlásnak Möller István korszerű restaurálása (1896-1900) vetett véget. Módszere, amely szerint a romot romos állapotban konzerválta, a korszerű műemlékvédelmi elveknek megfelelő. A templomot csak a szerkezeti és állékonysági szükség szerint erősítette meg, részben az eredeti kőanyagból, részben a rekonstrukciós akciót bemutató tégla-aláfogásokkal. Részleteinek tiszta megtartásával hitelesen őrizte meg a magyarországi középkori építészet egyik legértékesebb, kőbe faragott dokumentumát.

Feltárások

1934-ben Lux Kálmán építész tárta fel a templom északi oldalához csatlakozó kolostor falrészeit, amit a pálosok építettek. Ebből az épületből legépebben egy dongaboltozatos terem (ez lett a kőtár), a hajdani refektórium (ebédlő), a kerengő alapfala és pincerendszer maradt meg. Több terv készült a templom és a kolostor állagmegóvására (részbeni újjáépítésére), de évtizedek óta alig-alig történt valami. A pusztulás egyre gyorsul. Pedig a templom teljesen újjáépíthető lenne (és használható), sőt a kolostor is. Ennek azonban az előfeltétele a teljes terület régészeti föltárása lenne. Természetesen az elhanyagolt környék rendezése is hozzátartozna mindehhez. Jelenleg, 17 év szünet után, a rom legalább ismét látogatható.

A szépen karbantartott templom és a templomkert meglátogatása után felcihelődtünk és elindultunk lefelé a Zsámbéki-hegyről. Érdeklődtünk több zsámbéki lakóstól is, de nem tudták megmutatni a Tarján felé vezető Camino helyes irányát. Adtunk magunkanak egy újratervezést és visszamentünk ahhoz a ponthoz, ahol tegnap még láttuk a sárga kagylót. Ez a központban található templom volt. A jel után tovább nyomoztunk  és nehezen, de rátaláltunk (itt halkan jegyzem meg, hogy Pesten, a fővárosban könnyebb dolgunk volt...).  Surranóinkat és hátizsákjainkat megigazítottuk, mert valahogy az út elején mindig meg kell... Útunk felfelé vezetett. Fél órányi gyaloglás után elhagytuk Zsámbékot. Az a pillanat az alábbi népdalként rögzült bennem:  

Az alábbi fotók is ezt igazolják:

Indulj el egy úton

Én pedig egy másikon...

Még mindig felfelé, egy árnyékos ösvényen, magas aljnövényzetben. Itt egy kis időt

szánunk teafűszedésre. A kakukkfű Andi zsákjára kerül. Ott lesz kénytelen megszáradni.

Andi rámutat az irányjelzőtáblára, amely a Mária-útat is jelzi. Meg azt is, hogy mennyire távolodtunk el Csíksomlyótól. Sajnos az írás nem igen látszik, mert a napfény visszatükröződik rajta

Időközben útunk szikkadozó, de még sáros, mezei útra tér. Itt felváltva napraforgó, búza és kukorica táblák között vezet, sokszor derékszögű fordulatokat téve (úgy amúgy remélem Lébény, nyugat felé tartva...). Emígy érjük el a bicskei útról letérő, Mány felé vezető aszfaltútat.

Innen kezdődően finoman felfelé emelkedik az út. Mányban, rögtön, amint lehet beszedjük a dézsmát: egy útmenti, kerítés nélküli gyümölcsösben felszedünk egy jónéhány, a fákról lehullott barackot. A dolog úgy zajlik le, hogy Andi (aki kettőnk közül vállalkozik erre a feladatra) átmászik a nem létező kerítésen  és máris a darazsak által uralt, hullott gyümölcsöt válogatja, szedegeti. Én addig figyelem a terepet. Nem másért, csak nehogy adóbeszedőknek, vagy tolvajoknak tituláljanak minket, szegény zarándokokat... Édes, leves, finom narancssárga sárgabarack. Így nem lesz gondunk a Caminón! Ezt dézsmánk elfogyasztása közben mondogatjuk is. Csak meg ne hallják! Körülnézünk. A faluban sehol egy árva lélek... Tovább haladunk. Most már lefelé tartunk a falu között. Beérünk a központba. Egy cukrászda. Na nesze, zarándoklat... Hát, így tényleg nem lesz gondunk a Caminón! Finom a tortaszelet amit én választok. Az Andié sem rossz (azt is megkóstolom). Jó ez a pados, tortás, hátizsák nélküli pihenő. Na, nyomás tovább! Buen Camino, peregrina e peregrino! 

i: Szent Jakab zarándokút - Wikipédia

MÁNY: (németül: Maan) község Fejér megyében, a Bicskei járásban. Fejér megye legészakibb pontján, a Zsámbéki-medencében Bicske mellett fekvő település.

Mány és környéke már az ókorban is lakott hely volt, területén a múlt század közepén római kori, kelta-eraviszkusz temetőt tártak fel. Nevét az oklevelek már 1082-ben említik, ekkor Mán alakban van írva. A település nevét az idők folyamán Nagy-, Kis-Mány, Puszta-Mány -ként is írták. 1321-ből való a településről az első hiteles okleveles adat, ekkor a Bászélyiakkal rokon Mányi család tagjai voltak birtokosai. 1321-ben a Mányiakkal, s itteni falunagyukkal Cherne comes pereskedik. 1338-1339-ben a falut elhatárolják a szomszédos Őrs-től. 1339-1341-ben a Básztélyi ághoz tartozó Rozgonyi rokonság osztozkodik rajta. Mány a török időkben elpusztult, a szomszédos Őrs-sel együtt.

1611-ben a Battyán család birtoka. 1680-ban a Battyán családbeliek mányi birtokukat elzálogosították. 1703-tól a falut Fejér vármegyéhez csatolták. 1700-as évek közepén német telepesek népesítették újra a települést. Az 1944-es összeírás szerint Mányhoz tartozott Alsóörspuszta, Esztermajor, Felsőörspuszta, Háromrózsa, Kiseszterpuszta, Körtvélyesmajor, Nádorpuszta, Sajgómajor és Szentjános-szőlőhegy. A község lakosai magyarok és németek voltak. A 2625 főből 11%-ot tett ki a németajkúak száma. A község 7779 kat. holdon terült el, ebből 5782 kat. h. szántó, 296 kat. h. legelő, 591 kat. h. rét, 150 kat. h. szőlő, 301 kat. h. erdő volt. A község területéből 3300 kat. holddal 6 nagybirtokos rendelkezett. A második világháború és a front közeledtével egyre nehezebb helyzetbe került a falu, 1944-ben bevezették a jegyrendszert. A Mány környékén folyó harcok során 1944. december 24-én jelentek meg a Vörös Hadsereg páncélos egységei a faluban, akik a német katonságot üldözték. A falut harc nélkül foglalták el. A bicskei úton (Rákóczi út) beguruló páncélosokat Pataki Ferenc községi bíró és Csörgei István, a község pénztárosa kenyérrel és sóval fogadták. A harcok a község területén 1945. január 2-ig szüneteltek. Ekkor támadásba lendültek a német bombázók és tüzérségi harc vette kezdetét. Január 10-e körül éjjel a szovjet katonaság összehívta a község katonaköteles lakóit a református templomban és tolmács útján közölték velük, hogy az esetleges németek általi elhurcolásokat elkerülendő, átviszik őket Etyek községbe. Ott egy kocsmában kaptak szállást, élelmezésükről a szovjet hadsereg gondoskodott. A szovjet csapatok egy részét Budapest felszabadítása miatt a fővároshoz vezényelték, így a német és a magyar csapatok újra bevonultak Mányra, és innentől fogva a község három hónapig a Budapest-Székesfehérvár frontvonalba tartozott. A hatóság a munkabíró férfiakat és nőket sáncásás céljából Botpusztára vezényelte. A Mányon állomásozó német alakulatokat a szovjet tüzérek az Örsi hegyről ágyúzták. A falu így gyakorlatilag folyamatosan tűz alatt volt. A lakosságból kb. 150 fő esett áldozatul az állandó harcoknak. 1945. február 8-án a szovjetek visszafoglalták a községet, a lakosságot pedig felszólították, hogy a Budáról kitörő SS-hadosztály elől a szomszédos falvakba vonuljanak át. A németek Győrt akarták elérni, ám Zsámbék és Tök között megrekedtek, az itt kialakult tűzharc Mány községet is érintette. A lakosság nagyrészt Etyek, Zsámbék, Tök, Páty, Bia, Torbágy, Gyúró és Tarján községekbe települt át. Az állatállomány kis részét tudták csak magukkal vinni, a hátramaradt ingóságaik szinte teljesen megsemmisültek. Március 22-ig állt a község az ellentámadások középpontjában. A lakosság 1945. március végén - április elején települt vissza. A visszaérkező családok kénytelenek voltak ólakban, istállókban, pincékben lakni ideiglenesen, ugyanis a község 555 lakóházából 510 teljesen lakhatatlanná vált, 10-et lehetett csak kisebb javítások után használni. Súlyosan megrongálódtak a középületek is, illetve az állatállományban is jelentős volt a veszteség. Míg 1943-44-ben 600 igásló, 2000 szarvasmarha, 6000 sertés, 500 juh, és 29500 baromfi volt a faluban, addig 1945. tavaszára csupán 18 ló, 17 szarvasmarha és néhány baromfi maradt. A határ 30%-a aláaknázott terület volt, 20%-án lőállások, futóárkok, tankcsapdák álltak. Az 1944-ben bevetett területek 60%-a a harcok során tönkrement. Az aláaknásított területeken gyanútlanul dolgozók nap mint nap robbantak fel és vesztették életüket. Hamarosan kezdetét vette a helyreállítás, melyhez a szovjet hadsereg is segítséget nyújtott. Elkezdték a gyümölcsfák kezelését és a burgonya ültetését. A községben megalakult a rendfenntartó milícia. Egy határozat szerint reggel 5 óra és délelőtt 11 óra között kellett eltemetni a halottakat, az egyéb munkálatokat ezután végezhette csak a lakosság. A magyar és német katonai halottak száma 320 főre rúgott. A községben két szovjet hősi emlékművet állítottak. 

Felsőörs puszta a 1105 jelzésű útról, Mány és Zsámbék között

A földosztás során 3155 kat. hold került kiosztásra az igénylők között. A helyreállítási munkák is folytatódtak, 1945. őszére Felsőörsön már 14 család lakott a helyreállított lakásokban. A németajkú lakosság kitelepítése 1946. április 13-án kezdődött. 58 családot fosztottak meg állampolgárságuktól, teljes ingó és ingatlan vagyonuktól, és telepítettek ki az éhező és romokban heverő Németországba Heidelberg környékére. Igás állatok hiányában 1946-ban a földeknek csak 70%-át tudták megművelni, a termés az ezévi aszálykár miatt is jelentősen csökkent. Az iskolák helyreállítása után a tanítás is megindult. Az államosításig három tanterem állt 250-260 tanuló rendelkezésére. 1947-1948 telén megindultak Mányon a szabadművelődési és Szabad Föld Téli Esték előadásai. 1948. tavaszán a görög szabadságharcosok megsegítésére szervezték gyűjtést. Az 1848-as forradalom centenáriumi ünnepsége után, március 27-én a képviselőtestület úgy határozott, hogy a településen építendő artézi kutat Petőfi kútnak nevezik el. 1948. áprilisában 25 magyar családot telepítettek Mányra Csehszlovákiából, a korábban kitelepített németek helyére.

Mányt elhagyva, kivándorolva belőle, útunk egyelőre vízszintesen, enyhén kanyarogva tart előre, majd egy hirtelen balra forduló úton fokozottabban emelkedve, egy beton úton halad tovább. Lábízületeinket kímélve próbálunk a szélén, a poros murván haladni. Közben megpillantunk két őzet. Útunkat keresztezve, előttünk törnek elő a biztonságot nyújtó bokrok mögül. Kecsesen, nagyokat szökkenve szaladnak be előttünk a tarlóra. Nyomon tudjuk követni minden mozdulatukat. Megpróbáljuk lencsevégre kapni őket, de hiába. Mire rájuk mozdulunk és elsütnénk mobilpuskáinkat, az őzek már husss, lőtávolságon kívül vannak. Enyhén bosszankodva, a beton úton tovább kanyarogva elérjük a Bükkös-tetőt(283m). Itt jobbra kell tartsunk. A jel legallábbis arra mutat.

De mielőtt jobbra térnénk, még visszatekintünk a már megtett, a végtelenbe vesző útunkra. Konstatáljuk szépségét.

A tetőn egy bokor árnyékában Andi rövidgatyóra vált, miközben kulacsomból kálcium- és multivitamintablettás keveréklöttyöt höpörtyölünk. Amolyan ipari íze van a dolognak...mintha vasat nyalnánk. Legalábbis nekem úgy tűnik. Nem finom, de állítólag jó a szervezetnek. Innen már közel van a furcsa, Vasztély névre hallgató falu, amelyet útbaejtünk. Számomra nem mond semmit, a név eredetével kapcsolatosan még csak találgatásokba sem merek bocsájtkozni.

Egy birtok mellett elhaladva, Vasztély felé közeledve

i: Szent Jakab zarándokút - Wikipédia

VASZTÉLY: Eredetileg Básztély volt a neve, és tulajdonosa a Básztéj (?) család volt. A lakosság egy része még ma is Básztéjnak nevezi. Az Árpád-kor-i oklevelek BOZTYH-nak, BOZTECH-nek, BOCHTUCH-nak írták. 1240-ből ismerjük először a BOZTYH falubeli Renold-ot tehát a történetileg kimutatható családi őst. Származása ismeretlen, ismeretlen a község nevének eredete is. A mai Vasztély-t (BOCTUCH-t) 1271. augusztus 20-án 2 királyi asztalnokmester, a lovászok comese, szolgagyőri ispán II. István-tól kapta jutalmul. Ha feltételezésünk igaz, akkor a Boztyh-Boztech-Boctuch név feltétlen összefüggésben van Renold származásával, tevékenységével. Renoldot francia származásúnak gondoljuk és lakótornyáról (franciául Bastille) nevezhették el a települést, mivel természetesnek tartjuk, hogy hajlékot építtetett magának, s mivel jobbágyai még a RENOLD nevet sem igen tudták, de annál inkább megjegyezhették a Bastille-Básztij-Básztéj nevet, az épülő toronyerőd francia nevét! Innen nyerhette később a falu is nevét, majd a faluról maga a család a családi nevét. Ha feltételezésünk igaz, akkor ennek a 13. század 40-es évei előtt kellett bekövetkezni, hiszen 1240-ben már Boztyh a falu neve. 1450 tájáig a vagyoni vonatkozású oklevelekben mindig csak I. vagy II. Renold-ot írnak az okmányok. Ettől az időtől kezdve a leányági Rozgonyi család a birtokos. Feltételezések szerint Básztij, a mai ún. toronyház a 220 méter magas várdomb oldalában épült. Ma füves, bokros a környéke a még megmaradt alapfalat a föld teljesen befedte. Méretei: hossza 11 méter, szélessége 7 méter. Az alap vastagsága 75 cm. A Toronyháznak hány szintje volt nem állapítható meg, de az igen, hogy a környék vízhordta köveiből (mészkő, homokkő, tégladarabok stb.) épült.

A Vasztély időrendbe sorolt történései közül, érdekességképpen kiragadtam a XIV. századiakat:

Az 1300. évtől kezdve Báztéj Renold II. és gyermekei, aztán egy Báztéj-leány: Vech (Vécs) Zuárd javára. 

1325. évben Károly Róbert király alatt Rénold Gyula leánya Anna margitszigeti apáca, rokonát Vech Vécs Miklóst anyja jegybéréért és a maga leány-negyedééert perli.

1326. évben Vech Vécs Mikós fiai Báztéj Rénold I. volt nádor fiaival és oldalági leszármazottjaival perlekedvén, arra a megállapodásra jutnak, hogy két márkát fizetnek II. Rénold Gyula fia leányának, akinek halála után ezt az összeget a néhai I. Rénold leánya, Anna margitszigeti apáca örökli.

1326-ban Rozgonyi László fia, Péter 50 márkát nem fizetett meg Báztéj Rénold I. özvegyének és két leányának.

1331-ben Báztéji Salamon ispánt ismerünk.

1335-ben Károly Róbert király utasítja az ország összes bíróságát, hogy Báztéj László fiát, Pétert az emberölés és birtokfoglalás, valamint Amadé és fiai ellen és Kopasz nádor idejében elkövetett kártételekért kereset alá ne vonják.

1335 – 1339 közötti években a Báztéj leszármazottak egyenes és oldalágai között hosszadalmas birtokperek és nehézkes egyezkedések folytak.

1344. évi augusztus 12-én azon osztálynál, amelyet a Bicskei család tagjai: Bicske és Szentlászló birtokokra nézve megejtettek, Báztéj Jánosnak Salamon nevű fia mint királyi ember (szolgabíró) szerepelt.

1369-ben Báztéji Mihályról hallunk egy bicskei birtokper során.

A Vasztéllyal kapcsolatosan említett nevek hosszabb időn át más vidékeken lévő birtokügyekkel kapcsolatosan is említtetnek.

Vasztély: enyhe lejtőn vonulunk be a faluba. Rövid pihenő a központi részen lévő fákkal betelepített, árnyékos játszótéren. Kislánypáros. Illedelmesen köszönnek. Igen. Falun így szokás. Mindenki mindenkinek. A zoknik megszáradnak a lábunkon. Felvesszük a pázsitra félretett lábbelieinket és újra útrakelünk. Mindig jól jön egy-egy pár perces pihenő. Jól esik lábainknak. A falu végén vizet keresünk egy temető mellett. Meg is kapjuk a csorgót, de a víz nem iható. Ezt az információt egy kartonra rögzitett felirattal próbálják tudomásunkra hozni. Másodszor is találkozunk a kislánypárossal. Kétszer találkozunk, kétszer köszönnek. Elmondásuk szerint autóbuszra várnak, edzésre igyekszenek. Tovább haladunk a szép, kanyargós aszfaltúton. Kisvártatva le kell térjünk egy, kezdetben beton, majd mezeire váltó útra. Arra tart a Magyar Camino. Ez is szép. Erről az útszakaszról is készül egy pár fotó.

Lesüllyedt út. A tarló szintjéhez képest másfél méterrel lennebb menetelünk

Ilyent otthon ritkán lát az ember: szójatábla

 Útszéli kereszt

 A jelet keresve és madárfészekre lelve

Madárfészeket keresve és a jelre lelve

 Végtelen búzatábla

 Emlékrögzítés rögzítése

Caminohangulat fog el. Nosztalgiázok. Sohaj: ej-haj... ez olyan szép, mint Spanyolországban... rámtörnek a spanyol El Camino emlékképei. Egy tanya mellett visz el az út. Izgulunk a kutyák miatt. Kecskék vannak, kutyák sehol. Jó ez így. Megússzuk a fölösleges ebcsaholást. Egyenesen, hol meg kanyarogva (így van ez általában) tartunk Tarján fele. A szép, csendes környezet adta nyugalom belemerít gondolatainkba. Ez az állapot sajnos nem tud sokáig tartani. Terepmotros ijeszt fel álmodozásunkból. Éles, fülsüketítő zajjal suhan el mellettünk. A fene... Jó nagy zajt csap. Kis idő elteltével ráadásnak másodszor is ránkijeszt. Próbaköröket csinál ez? Most mi van? Ezt a zaj-incidenst leszámítva csendes, kihalt a táj.

Látszik a tarjáni horgásztó, a közeli pihenő

Egy fertály óránkba kerül, míg elérjük tarjáni horgásztavat. Szép a környezete. Megállunk. Ledobjuk a zsilip mellé a zsákjainkat. Lóg a lába, lóg a tóba... A hűvös tóba lógatjuk a lebakancstalanított, lezoknitalanított lábainkat. Tíz perc mozdulatlanság. Csak a szánk mozog egy pár szó használata erejéig. Kimondjuk: jó itt. Jól esik lábainknak a hűvös víz. Felfrissülés, majd természetesen továbbindulás. Tovább kell mennünk. Mindenben van részünk: hullámzó Magyar Camino, napraforgó táblák, méhkaptárok, méhek... Haladunk egyre csak nyugat felé. Poros az út, de szép, egyre szebb, mert közeledünk Tarján felé.

 A hullámos Camino. Gyaloglás, szó szerint: poroszkálás a poros úton.

Egy keveset föl, egy kevest le. Így megy ez egy jó darabig

 A napraforgótáblából kiemelkedő... A napra lehet nézni, de...

 Borospincesor - Tarján

A várva várt estebédünk, egy jól megérdemelt fatálas menü, avagy zarándoktál, sok-sok húsfélével, meg az elmaradhatatlan zarándoszomjoltó finom szüretlen félbarna sör, amelyet a tarjáni Öreg Favágó kocsmájában próbálunk elfogyasztani. Közben megy a németnyelvü sramlizene. Érdekes, helyhez és alkalomhoz is illő, de (pl.otthon) nem bírnám sokáig hallgatni. Az élelemtömeget természetesen a gyomrunk nem bírja befogadni, ezért felcsomagoltatjuk. Majd csak jó lesz reggelre...

i: Szent Jakab zarándokút - Wikipédia

TARJÁN: (németül Tarian) község Komárom-Esztergom megyében, a Tatabányai járásban. A lakosság harmada sváb származású, akik őrzik hagyományaikat. 

A település és környéke már a rómaiak idején is lakott volt, amit a nagyszámú e korból származó itt talált lelet is bizonyít. A 13. században, II. Endre idején említik először. 1326-ban terra Taryan alakban említették, ekkor Pál mester birtoka volt. 1426-ban a tatai vár tartozékaként tartják számon. 1529-től az Oszmán Birodalomhoz kerül. Ez időszakban a népesség száma és összetétele igen változó volt. A 17. századig magyarok éltek a településen. 1707-ben, a szabadságharc idején, lakossága Rákóczihoz csatlakozott, ezért később sok zaklatásban volt része. 1727-től az Esterházyak tulajdonába került. Gróf Esterházy József 1737-ben 40 német családot telepített be a faluba. A lakosság földműveléssel és erdőgazdálkodással foglalkozott. A lakosság ma is őrzi a német nemzetiségi hagyományokat. Sokan foglalkoznak borászattal, néhány helyi présház több mint 100 esztendős. 2011-ben 2600 lakosából 861 német nemzetiségű volt (33%).

Nevezetességei

• Fellner Jakab által tervezett copf stílusú római katolikus templom
• Református templom
• Pincesor
• A Kis-Somlyó 382 m-es csúcsán kisebb erősség volt, mely a török időkben pusztulhatott el, ma már csak sáncai láthatók. Oklevélben való említése nem ismert.
• A közeli Pes-kő hatalmas sziklafalában kettős barlang van. Az egyik 350, a másik 360 méter tengerszint feletti magasságban. Hosszúságuk csak 2-3, illetve 5-6 méter, tipikus forrásbarlangok, félgömb alakú, fél méternél is nagyobb átmérőjű üregekkel.
• A szomszédos Gerecsei Tájvédelmi Körzeten át húzódik az Országos Kéktúra egy szakasza.
• Hohenlóhe-kastély

Este 19.30. Másodszor hívom fel aznapi szállásadónkat. Bíztat, hogy keressük csak meg a panzióját és annak ellenére, hogy ő már nem lesz ott, nyitva a kapu, menjünk csak be és hogy a ház a zarándokszállással az udvar hátsó részén lesz. Foglaljuk el nyugodtan ágyainkat stb... és jó pihenést kíván. Fél óra gyaloglás. Ez az emésztéssel párhúzamosan zajlik. Ezért elég lassú a haladásunk. Én inkább hátizsákos andalgásnak nevezném. Odaérünk. Nyitva a kapu. A szállás viszont zárt ajtóval vár. Bent már sötét, kint még van annyi fény, hogy a kopogásra kikukkintó és ajtót nyitó hölgy mosolyát látni lehessen. Már villanyoltás után vannak. Ezért felgyújtjuk a villanyt, no nem csak azért, hogy fény legyen, hanem azért is, hogy ismerhessük meg egymást. Rápillantok az egyik hátizsákra. Láttam már ezt valahol... Ja... Rögtön bevillan, hogy Ők nem mások, mint a zsámbéki szállástársaink. Tehát előkerült az a két bizonyos hölgy. Egyszerre kezdünk el beszélni mind a négyen. Rengeteg élmény megosztása. Információáradat. Sokáig beszélgetünk. Sok a kérdés és így sok a válasz is. Futólépésben rohan az idő. Beszélgetés közben már el kezdünk pakolászni. Haladnunk kell azzal is. Nemsokára takarodót kéne fújjunk. Másnap is kell gyalogolnunk. A szokásos esti tennivalók után rövidesen már mi is pihenésre fogjuk a napi adag legyaloglása után elfáradt testünket.