Floorballcsapat-túra a Jávárdi pataknál
Egy, pénteki hirtelen elhatározásból lett vasárnapi túra
Avagy: a szőke, dzsippes hölgy esete Sándorunkkal
Szép idő volt beharangozva hét végére. Szombati nap foglalt volt mindenki számára, így maradt a vasárnap. Ugyancsak szép idő. Nem annyira szép, mint a szombati... De kielégítő. Mint célpont szóba jöttek: a Csukás hegység, Nagyhagymás-Egyeskő és a Hidegségbe torkolló Jávárdi patak. Mivelhogy az Egyeskőnél nemrég volt a társaság, a Csukás hegység pedig elég távol esik vidékünktől, így az utóbbira esett a választás. A túratársak némileg: öt csíki, hat oldalcsíki, vagyis két sz.miklósi és négy szépvízi. Nemileg: hét nő - négy férfi.
Útvonal: Csíkszereda – Szépvíz - Barackospataka – Bükkhavas-patak – Nagysarok-patak – Szt. Péter és Pál kápolna – Bagoly-kő – Jávárdi-hegy – Kőköz – Jávárdi szurdoka és völgye – Jávárdi pataka – Jávárdi-száda - Fatányéros Csángó panzió - Szépvíz - Csíkszereda.
Távolság: gyalog 16 km, autóval 96 km (Csíkszereda–Barackospatak és Jávárdi-száda–Csíkszereda)
Szintkülönbség: felfele 550 m, lefele 550 m
Menetidő: 6-7 óra
Minősítés: Könnyebb, közepes túra
Indulás: 9:00.
Reggel 9.00 óra. Az indulás pillanata - kéne legyen. Telefonálás: 9.15-9.30 igéret, hogy indulhatunk. Várakozunk ketten az autóban. Addig, gondoltam van időnk, leellenőrzöm az autóm iratait, mert úgy emlékeztem, hogy a kötelező bíztosításom és az útadó kb. novemberben veszítik el érvényességüket. Hát...az iratokat át is néztem. A négyből kettő már nem érvényes... A kötelező bíztosítás lejárt és az útadó sincs kifizetve. Így nem lehet még két métert sem gurulni ezzel az autóval. Rögtön felhívtam egyik társunkat, Sándor barátunkat, hogy jöjjön ő a hat személyes autójával, mert a csíkiak is, ha jönnek, több mint valószínű, hogy öt személyessel teszik azt, így mind a 11 személyt el lehetne szállítani a gyalogtúra kiindulópontjához. Utólag visszagondolva, így még jobban is sült el a dolog, nem volt probléma a személyek száma miatt.
Végül is fél tíz lehetett, mire minden rendben volt és elindultunk. A patatakok országa, Gyímes felé vettük útunkat és miután 40 percet zötykölődtünk a betonúton és miután a vasúti síneken is áthajtottunk, feltértünk balra a Hidegség pataka mentén. A Jávárdi-szádánál hagytuk a kisebbik autót, a nagyobbikkal pedig továbbindultunk a gyalogtúra kiindulópontjához, oda ahol a Nagysarok-patak a Bükkhavas-patakba folyik. Az aszfaltút, a Szent István templomnál, a Barackospatak beömlésénél átváltott kavicsosba. Hátul, (lelki szemelyim látták) a ponyvás raktérben öt személy próbált ülve maradni és el nem dőlni a zötykölődős, zajos és poros úton. Elől a hat személyes kabinban jó volt a hangulat, ment a zene majdnem maximális hangerővel (én húztam fel...), hangos beszéd stb. Kb. 3 km-t tehettünk meg így ezen az úton, amikor szóltam Sándor sofőrünknek, hogy álljon meg. Ő meg is állt, annyira hirtelen, hogy én is meglepődtem, minek ez a nagy sietség. Miután fölszállt fölöttünk a fékezésből keletkezett porfelhő, előtünt bal oldalt egy fekete terepjáró, (ejtsd dzsipp) a hátsó ajtó hirtelen kinyilt és kipattant belőle egy szőkeség fekete, nagyonráfeszülő szőrmebundában és kelepelni kezdett... Még Sándorunk sem tudta mi történt, nem hogy mi... Mire kiszálltunk, a fent említett hölgy már mindennek lehordta sofőrünket... Sőt, már szóban börtönbe is juttatta. A dzsipp sofőre, egy férfi (gondolom a hölgy férje) enyhe dörmögő hangon helyeselgetett. Miután autónk ponyváját félrehúzva előpattant még négy társunk, csapatunk fölénybe kerekedett, lassan a szócsata értelmét vesztette, főleg miután titkárunk kellemes hangon megkérdezte sofőrünket, hogy autója VW jelét most, a balesetben, a nagy ütközés során veszítette-e el... És ekkor menthetetlenül kitört a nevetés... Hát röviden ez történt: a Nagysarok-patak beömlésénél, ott ahol a kemping is található, a fakerítéshez szorítottunk egy nagyon is előzni vágyó csodafekete dzsippet. Ha szabálytalanul jobbról előzött volna, biztos nem lett volna baleset, mert mi abban a pillanatban inkább az út bal felén közlekedtünk. Sándorunk már várta az Állj! vezényszót. Annyira zajos volt a kavicsos út, hogy a figyelmeztető dudájukat sem hallottuk (állítólag már sokadik perce nyomta azt). Por is volt, a visszapillantóban sem láttuk a hátulról közeledőt. Komolyabb gond nem lett a mi autónkkal, a terepjáró jobboldali, első része, pontosítva az első belső és külső sárvédő sérült meg. Egyik társunk Levente, tudósítónk dokumentálta az ügyet, fotókat készített. Egy másik társunk, Bandi, a titkárunk töltötte ki a papírokat, sofőrünk Sándor addig hallgatta a szörmés-szőke ritmikus kötekedését, mérgesen vissza-vissza válaszolt, fáziseltolódással veszekedett vele, így újra és újra át tudta élni a balesetet, aztán a végén mérgesen aláírta a készen kitöltött papírokat. Utólag átgondolva és a bíztosító véleményét is meghallgatva a hibásnak titulált Sándor végül is csak félig volt hibás. A bíztosító elmondása szerint, egy régebbi, hasonló esetben a rendőr mindkettőt hibásnak ítélte és elvette mindkettő hajtásiát. Nos, kedves dzsippesek? Kedves szőkeség?
 |
| A floorballcsapatra várva |
Új fejezet. 11 óra lehetett, mire felcihelődtünk és végre gyalogosan neki tudtunk indulni az útnak. Útközben, az incidens újra meg újra felidézésével próbáltuk egyengetni Sándort, hogy feledje azt. Szép gyalogtúrának igérkezett ez a mai. Melegebb volt, a szél is kevésbé fújt, mint általában ebben az időszakban, novemberben szokott. Erdei útunk szép lassan emelkedett a Nagysarok-patak mentén, a Bagolykő által uralt völgyben. A bevezető-bemelegítő rész után egy meredek emelkedő következett, amelyet egy rövid pihenővel szakítottunk meg, miközben ketten közülünk törölgette bakancsát, mert beletévedtek egy forrás melletti ingoványosba. Én, a szerencsés túravezető nem merültem a bakancsvesztőbe, mert látva az előttem lévők esetét, voltam figyelmes elkerülni azt.
 |
| Közelben már a kis Szt.Péter-Pál kápolna |
 |
| A kápolna előtti meredek emelkedő |
Felérkeztünk a kápolnához, ahol ugyancsak megpihentünk rövid fotózkodás és nézelődés közben.
Már csak egy könnyebb emelkedő és pár száz méter választott el a nyugat irányból hívogató Bagolykőtől. Az alábbi pillanatfotók a Bagolykő vonzáskörében készültek.
 |
| Kalibázás a hegy tetején |
 |
| Túránk egyik fő látványossága: a gyímesi Bagolykő |
 |
| Középen Bandi, a vidám titkárunk |
 |
| Sándor éppen a visszapillantón állít, figyeli a hátulról érkezőket |
 |
| A dzsippes eset: hát az úgy volt, hogy... |
 |
| Együtt a csapat |
 |
| Egyik, most már közeli célpontunk |
 |
 |
| Kiterjedésemmel leszorítok egy-két emeberkét a fotóról |
 |
| Vidám csapatunk, titkárunk ölelésében |
Bagolykő megmászva. Fotózás-pihenés után baglyunk leeresztett. Mármint: leereszkedtünk róla. Alatta, pihenés közben elfogyasztotta mindenki a felpakolt kajáját. Időben voltunk. Nem sürgetett sem az idő, sem az időjárás. Jóllakva felcihelődtünk, átemeltük magunkat egy fakerítésen, majd átkerülve a völgy túlsó felébe, DNy irányában a vízválasztó, Jávárdi hegy alatti nyereg fele indultunk kifele, egy meredek kaptatón.
Egy legelőn keresztül baktattunk lefele. Eleinte tiszta pázsit volt, majd átértünk egy áfonyabokrosba, amibe lefelemenet a bakancsaink egyszer-egyszer beleakadtak. Ezen a részen hellyel-közzel egy-egy 2 méter hosszú és 40 cm mélységü sáncot találtunk és mellettük egy-egy földhalmot. Valamikor ezek lövészárkok lehettek.
 |
| Tudósítónk, Levente a Bagolykő tetején, egy fenyő ölelésében |
 |
| Itt már a következő felfele... Ez már az utolsó. Együtt, egyben |
 |
| A gyímesi Bagolykő, immár felülnézetből |
A Jávárdi vízválasztó volt túránk legmagasabb pontja, kb. 1200m. Útunk nehézségét tekinve, annak felénél tartottunk. Hosszúságát tekintve, viszont csak az egyharmadánál. Térdpróbáló pillanatok következtek.
 |
| Kalibázás a Jávárdi nyeregben. A háttérben egy következő lehetséges túra célpontja: a Naskalat vonulat |
 |
| A Jávárd szurdoka fölötti kalibák |
 |
| A szoros felső bejárata |
 |
| Ugyanaz a szikla, most már fölénk tornyosulva |
A Kőközt elhagyva, beléptünk a Jávárdi szorosba. Volt aki a szurdokot próbálta felfedezni, volt aki a patak által felhalmozott homokban meggyszínű jáspis kavicsot keresgélt.
 |
| Szép, a patak által kialakított kőüstök mellett haladtunk el |
 |
| A Bagolykőhöz hasonlító sziklaformátum |
Lefele tartottunk, a patak által kialakított kis sziklaszorosban, a következő célunk, a Jávárd száda fele.
 |
| Vigyázat, merülésveszély! |
 |
| Hal-kábel TV |
 |
| Boltívek teherbírása |
Közel, az út alatt zúgott a patak. A Jávárdi vízeséshez balra le kellett térnünk az útról.
 |
| Sándor itt már körültekintően jobbra tart |
 |
Az úton, lefelemenet egy-két jó témát megpillantva, el-elsütöttem fényképezőgépemet.
 |
| Rendszám nélküli piros Dacia bütüje |
 |
| A ferde (csak a fotómon) Páduai Szent Antal fakápolna |
 |
| Mintha Süsü, a sárkány tekintene az útra |
 |
| Túránk vége fele közeledtünk. Már csak pár száz méter van hátra a Jávárdi szádáig. A két sofőr előrement, hogy elhozzák az autókat. Itt egyesek már pihengetnek... |
Mi, kilencenen, elérve a Jávárdi szádát, jobbra tértünk a Hidegség patak mentén a Fatányéros étterem fele, hogy elfogyaszthassunk közösen egy jól megérdemelt estebédet. A két sofőr útközben felvett benünket és a már közelben lévő étteremhez gurultak velünk. Sörrel koccintva a túrát befejezettnek tekintettük.
Az alábbi túraleírást a www.cseke.ro oldalról vettem át.
A Jávárdi-túra: 2013 augusztusában, a Szépvízen megrendezett CSEKE vándortáborból induló túrák egyike.
Jellemzők: Egy könnyed szép körtúra a Csíki-havasok és Nagyhagymás találkozásánál. Kőzettanilag érdekes és szép ez a vidék a sok fel-felbukkanó, elvándorolt sziklatömbökkel. Túránk során meglátogatunk egy havasi kalibát és lesz egy kis szurdok rész is. Zömmel nyílt terepen vezet. A napi vízszükségletünket vigyük magunkkal otthonról!
Autóbusszal a 12 A jelzésű országúton kapaszkodunk fel a Gyimesi-hágóig, ahonnan leereszkedünk a Tatros völgyébe. Áthaladunk Gyimesfelsőlokon és Gyimesközéplokon, és a hozzá tartozó Hidegségen, valamelyes bepillantást nyerve a gyimesi „patakország” településrendszerének sajátos világába. Baloldalt tizenegy, jobboldalt tizenkét olyan patakvölgytorkolat mellett haladunk el, melyek völgytalpján (lokán) házsorok húzódnak meg, némelyik völgyben 4-5 km hosszúságot is meghaladva, valóságos falurészeket, falvakat alkotva. Ezek megnevezése ahhoz a patakhoz kötődik, amely mentén létrejött (Ugrapataka, Borospataka, Kápolnapataka, Görbepatak, Sötétpatak, Hidegségpataka stb.)
A varázslatos havasi agrártáj szerkezete teljes mértékben a völgyhálózat függvénye. A völgyoldalak a gyimesi élettér fontos részei. Főként kaszálóként és legelőként hasznosítják. A meredekebb részeken felbukkan egy – egy erdőfolt. Sok esetben a hegytetőig felfutó színes, vadvirágos kaszálóparcellákat zavara kerítések választják el, amelyek mellett gyakran „hagyás fák” sora őrködik. A kézi kaszálás és a szénakészítés technológiája indokolja a parcellák felosztási módját, amelyek a szintvonalakra merőlegesen futnak, ellentétben a közeli felcsíki hegyoldalakon a talajerózió megakadályozását biztosító agroteraszok pozíciójával.
A 35 km-nyi út megtétele után megérkezünk Barackospataka településrészre, amely tulajdonképpen a Hidegség-patak mellett, az 1341 m magas Barackos-tető alatt kialakult falurész.
Az első objektum, amelyet szemügyre veszünk a barackosi Szent István templom. Ez a 2000-ben felszentelt modern épület a hidegségi csángók vallásosságának, áldozatvállalásának ékes bizonyítéka. Létrehozásában meghatározó szerepe volt a gyülekezetet összefogó Szilveszter Imre Gábor plébános karizmatikus személyiségének.
A tulajdonképpeni gyalogtúránk ezután kezdődik. A templomtól leereszkedünk a Bükkhavaspatak mellett haladó földútra. Ez a patak képezi a Naskalat-hegység és a Tarkő-hegység közti határt. Áthaladunk a völgytalpon létrejött faluszereken, a Fintu-, Gothár- és Dani-szeren. A Jánók-patakának torkolatánál távolról megszemléljük a Jávárdi-hegyről leszakadt Kóta-kő néven ismert sziklaalakzatot. A Sárig-szer után egy kempingtelep mellett balra kanyarodunk a Nagysarok-patak mentén. Kis kitérővel feljutunk a Jávárdi-hegy egyik mellékgerincén épült szerény kis kápolnához, amelyet Szent Péter és Pál apostolok nevére szenteltek fel 1969-ben. Búcsúnapja június 29-én, illetve az ezt követő vasárnap van. A búcsú jó alkalom a hit megélésére, a lelki megtisztulásra, esemény a falu életében, mely összehozza a rokonságot, barátokat.
A kápolnától nyugat felé indulunk. A következő célpontunk már messziről látszik. A zöld fenyőrengeteg fölé emelkedik egy egyedülálló sziklatorony. Ez a gyimesi Bagoly-kő. Keleti fele meredek hófehér sziklafal. A csenevész fenyőkkel, fekete és vörös áfonyával benőtt nyugati oldala enyhébben lejt, könnyen megmászható. Ez az egyedülálló mészkőszikla tulajdonképpen egy olisztolit. A Jávárdi-hegyről szakadt le és gravitációs folyamat révén került földtanilag idegen környezetbe.
Kis pihenő után felkapaszkodunk a Bükkhavas-patak és a Jávárdi-patak közti vízválasztóra, az 1444 m magas Jávárdi-tető alatti Kőkertnek nevezett kaszálós területre. Innen rálátunk a Tarkő-hegység vonulataira, a Naskalatra. Szép idő esetén a Hagymás-hegység és a Csalhó is látszik.
Alkalmunk lesz bepillantani a természettel harmóniában élő gyimesi csángók hagyományos életvitelébe, megismerhetjük a kalibázás feltételeit.
Tankó István bácsi nyári szállását elhagyva leereszkedünk a Terkő-mező vizeit összegyűjtő Jávárdi-patakba. A Jávárdi-szurdokvölgyben számos karsztformával találkozunk. A leglátványosabb a Kőköz nevű kis sziklaszoros, amelynek a jobboldali sziklafalát, amelyre az itt áthaladók valamikor bekarcolták a nevüket, Porcelán-kőnek nevezik. A baloldali sziklatömb alsó és felső részében is kisebb barlangüregek találhatók. A mini sziklaszoros alján, a mészkőben, a felszín alatt közlekedő víz által szállított törmelék négy nagy méretű evorziós üstöt kotort ki. Ezek a kőmedencék, nemrég a felettük levő mészkőrétegek lepusztulása után kerültek a felszínre. De ezzel a víz felszín alatti közlekedése nem szűnt meg. Szárazabb időszakban a teljes vízmennyiség több száz méteren a föld alatt folytatja útját, hogy azután a felszínre bukkanjon. Ezen a szakaszon, akinek szerencséje van, a patak által lerakott hordalékban a jura kori rétegekből kimosott meggyszínű jáspis kavicsokat is gyűjthet.
Itten a Kőköz sziklaszorosban egy kis kanyonozásra is sor fog kerülni, ahol az áthaladást frissen rögzített sodronyok segítségével fogjuk megkönnyíteni.
Az út a patak baloldalán halad tovább. Megfigyelhetünk néhány érdekes sziklaalakzatot. A Cerán-nak nevezett helyen kelünk át a patak jobb oldalára. Ez a kis völgytágulat egy haránt irányú küszöb mögött jött létre, amelyet nehezebben tudott átvágni a Jávárdi-patak. Ezen a mészkőbreccsából felépülő küszöbön alakult ki a Zúgó-vízesés. Kezdetben csak egyetlen ága létezett. Egy valóságos kővályúból zúdult le a víz, amely sokkal látványosabb volt, mint napjainkban. Az utóbbi évtized három nagy árvize alkalmával egy újabb bevágódás jött létre, ahol a kimosott kőtömbök között zubog le a patak vízmennyiségének a nagyobb része, a régi vízeséssel párhuzamosan.
Alig hagyjuk el a vízesést, beérkezünk a Jávárdipataka falurészbe. Körülbelül egy kilométernyi út megtétele után a baloldalról beszakadó kis Hutupa-patak melletti magaslaton feltűnik a Páduai Szent Antal fakápolna. Búcsúnapja június 13-án van.
A Jávárdi-patak jobb felől két patakot vesz fel, a Molnárok-patakát és a Madarasi-patakot. Mindkettő az 1553 m magas Naskalatról szalad le. A két patakbeömlés között az út baloldalán szökellnek a magasba a vörös színű mészkőből felépülő Hermán-sziklák.
Innen egy negyedórányi gyaloglás után érjük el a Jávárdi szádát, ahol a Jávárdi a Hidegségbe ömlik. Innen autóbusszal térünk vissza a táborba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése