2013. november 14., csütörtök

2013.11.10. Floorballcsapat-túra a Jávárdi pataknál

cr8er
Floorballcsapat-túra a Jávárdi pataknál
Egy, pénteki hirtelen elhatározásból lett vasárnapi túra
Avagy: a szőke, dzsippes hölgy esete Sándorunkkal
 
Szép idő volt beharangozva hét végére. Szombati nap foglalt volt mindenki számára, így maradt a vasárnap. Ugyancsak szép idő. Nem annyira szép, mint a szombati... De kielégítő. Mint célpont szóba jöttek: a Csukás hegység, Nagyhagymás-Egyeskő és a Hidegségbe  torkolló Jávárdi patak. Mivelhogy az Egyeskőnél nemrég volt a társaság, a Csukás hegység pedig elég távol esik vidékünktől,  így az utóbbira esett a választás. A túratársak némileg: öt csíki, hat oldalcsíki, vagyis két sz.miklósi és négy szépvízi. Nemileg: hét nő - négy férfi.

Útvonal: Csíkszereda – Szépvíz - Barackospataka – Bükkhavas-patak – Nagysarok-patak – Szt. Péter és Pál kápolna – Bagoly-kő – Jávárdi-hegy – Kőköz – Jávárdi szurdoka és völgye – Jávárdi pataka – Jávárdi-száda - Fatányéros Csángó panzió - Szépvíz - Csíkszereda.
Távolság: gyalog 16 km, autóval 96 km (Csíkszereda–Barackospatak és Jávárdi-száda–Csíkszereda)
Szintkülönbség: felfele 550 m, lefele 550 m
Menetidő: 6-7 óra
Minősítés: Könnyebb, közepes túra
Indulás: 9:00.
 
Reggel 9.00 óra. Az indulás pillanata - kéne legyen. Telefonálás: 9.15-9.30 igéret, hogy indulhatunk. Várakozunk ketten az autóban. Addig, gondoltam van időnk, leellenőrzöm az autóm iratait, mert úgy emlékeztem, hogy a kötelező bíztosításom  és az útadó kb. novemberben veszítik el érvényességüket. Hát...az iratokat át is néztem.  A négyből kettő már nem érvényes... A kötelező bíztosítás lejárt és az útadó sincs kifizetve. Így nem lehet még két métert sem gurulni ezzel az autóval. Rögtön felhívtam egyik társunkat, Sándor barátunkat, hogy jöjjön ő a hat személyes autójával, mert a csíkiak is, ha jönnek, több mint valószínű, hogy öt személyessel teszik azt, így mind a 11  személyt el lehetne szállítani a gyalogtúra kiindulópontjához. Utólag visszagondolva, így még jobban is sült el a dolog, nem volt probléma a személyek száma miatt.

A floorballcsapatra várva
Végül is fél tíz lehetett, mire minden rendben volt és elindultunk. A patatakok országa, Gyímes felé vettük útunkat és miután 40 percet zötykölődtünk a betonúton és miután a vasúti síneken is áthajtottunk, feltértünk balra a Hidegség pataka mentén. A Jávárdi-szádánál hagytuk a kisebbik autót, a nagyobbikkal pedig továbbindultunk a gyalogtúra kiindulópontjához, oda ahol a Nagysarok-patak a Bükkhavas-patakba folyik. Az aszfaltút, a Szent István templomnál, a Barackospatak beömlésénél átváltott kavicsosba. Hátul, (lelki szemelyim látták) a ponyvás raktérben öt személy próbált ülve maradni és el nem dőlni a zötykölődős, zajos és poros úton. Elől a hat személyes kabinban jó volt a hangulat, ment a zene majdnem maximális hangerővel (én húztam fel...), hangos beszéd stb. Kb. 3 km-t tehettünk meg így ezen az úton,  amikor szóltam Sándor sofőrünknek, hogy álljon meg. Ő meg is állt, annyira hirtelen, hogy én is meglepődtem, minek ez a nagy sietség. Miután fölszállt fölöttünk a fékezésből keletkezett porfelhő, előtünt bal oldalt egy fekete terepjáró, (ejtsd dzsipp) a hátsó ajtó hirtelen kinyilt és kipattant belőle egy szőkeség fekete, nagyonráfeszülő szőrmebundában és kelepelni kezdett... Még Sándorunk sem tudta mi történt, nem hogy mi... Mire kiszálltunk, a fent említett hölgy már mindennek lehordta sofőrünket... Sőt, már szóban börtönbe is juttatta. A dzsipp sofőre, egy férfi (gondolom a hölgy férje) enyhe dörmögő hangon helyeselgetett. Miután autónk ponyváját félrehúzva előpattant még négy társunk, csapatunk fölénybe kerekedett, lassan a szócsata értelmét vesztette, főleg miután titkárunk kellemes hangon megkérdezte sofőrünket, hogy autója VW jelét most, a balesetben, a nagy ütközés során veszítette-e el... És ekkor menthetetlenül kitört a nevetés... Hát röviden ez történt: a Nagysarok-patak beömlésénél, ott ahol a kemping is található, a fakerítéshez szorítottunk egy nagyon is előzni vágyó csodafekete dzsippet. Ha szabálytalanul jobbról előzött volna, biztos nem lett volna baleset, mert mi abban a pillanatban inkább az út bal felén közlekedtünk. Sándorunk már várta az Állj! vezényszót. Annyira zajos volt a kavicsos út, hogy a figyelmeztető dudájukat sem hallottuk (állítólag már sokadik perce nyomta azt). Por is volt, a visszapillantóban sem láttuk a hátulról közeledőt. Komolyabb gond nem lett a mi autónkkal, a terepjáró jobboldali, első része, pontosítva az első belső és külső sárvédő sérült meg. Egyik társunk Levente, tudósítónk dokumentálta az ügyet, fotókat készített. Egy másik társunk, Bandi, a titkárunk töltötte ki a papírokat, sofőrünk Sándor addig hallgatta a szörmés-szőke ritmikus kötekedését, mérgesen vissza-vissza válaszolt, fáziseltolódással veszekedett vele, így újra és újra át tudta élni a balesetet, aztán a végén mérgesen aláírta a készen kitöltött papírokat. Utólag átgondolva és a bíztosító véleményét is meghallgatva a hibásnak titulált Sándor végül is csak félig volt hibás. A bíztosító elmondása szerint, egy régebbi, hasonló esetben a rendőr mindkettőt hibásnak ítélte és elvette mindkettő hajtásiát. Nos, kedves dzsippesek? Kedves szőkeség?
 
Új fejezet. 11 óra lehetett, mire felcihelődtünk és végre gyalogosan neki tudtunk indulni az útnak. Útközben, az incidens újra meg újra felidézésével próbáltuk egyengetni Sándort, hogy feledje azt. Szép gyalogtúrának igérkezett ez a mai. Melegebb volt, a szél is kevésbé fújt, mint általában ebben az időszakban, novemberben szokott. Erdei útunk szép lassan emelkedett a Nagysarok-patak mentén, a Bagolykő által uralt völgyben. A bevezető-bemelegítő rész után egy meredek emelkedő következett, amelyet egy rövid pihenővel szakítottunk meg, miközben ketten közülünk törölgette bakancsát, mert beletévedtek egy forrás melletti ingoványosba. Én, a szerencsés túravezető nem merültem a bakancsvesztőbe, mert látva az előttem lévők esetét, voltam figyelmes elkerülni azt.


Közelben már a kis Szt.Péter-Pál kápolna
A kápolna előtti meredek emelkedő

Felérkeztünk a kápolnához, ahol ugyancsak megpihentünk rövid fotózkodás és nézelődés közben.
 



Már csak egy könnyebb emelkedő és pár száz méter választott el a nyugat irányból hívogató Bagolykőtől. Az alábbi pillanatfotók a Bagolykő vonzáskörében készültek.
 


Kalibázás a hegy tetején

Túránk egyik fő látványossága: a gyímesi Bagolykő




Középen Bandi, a vidám titkárunk


 
Sándor éppen a visszapillantón állít, figyeli a hátulról érkezőket
A dzsippes eset: hát az úgy volt, hogy...

Együtt a csapat
 




Egyik, most már  közeli célpontunk
A Bagolykő alá értünk rövid fél óra alatt. Innen egy meredek kapaszkodó választott el minket tőle. Ezt leküzdve, a Bagolykő tetején találtuk magunkat. Itt is együtt.

 

Kiterjedésemmel leszorítok egy-két emeberkét a fotóról

Vidám csapatunk, titkárunk ölelésében
 

Tudósítónk, Levente a Bagolykő tetején, egy fenyő ölelésében
Bagolykő megmászva. Fotózás-pihenés után baglyunk leeresztett. Mármint: leereszkedtünk róla. Alatta, pihenés közben elfogyasztotta mindenki a felpakolt kajáját. Időben voltunk. Nem sürgetett sem az idő, sem az időjárás. Jóllakva felcihelődtünk, átemeltük magunkat egy fakerítésen, majd átkerülve a völgy túlsó felébe, DNy irányában a vízválasztó, Jávárdi hegy alatti nyereg fele indultunk kifele, egy meredek kaptatón.
Itt már a következő felfele... Ez már az utolsó. Együtt, egyben

 
A gyímesi Bagolykő, immár felülnézetből

A Jávárdi vízválasztó volt túránk legmagasabb pontja, kb. 1200m. Útunk nehézségét tekinve, annak felénél tartottunk. Hosszúságát tekintve, viszont csak az egyharmadánál. Térdpróbáló pillanatok következtek.

Kalibázás a Jávárdi nyeregben. A háttérben egy következő lehetséges túra célpontja: a Naskalat vonulat
Egy legelőn keresztül baktattunk lefele. Eleinte tiszta pázsit volt, majd átértünk egy áfonyabokrosba, amibe lefelemenet a bakancsaink egyszer-egyszer beleakadtak. Ezen a részen hellyel-közzel egy-egy 2 méter hosszú és 40 cm mélységü sáncot találtunk és mellettük egy-egy földhalmot. Valamikor ezek lövészárkok lehettek.

A Jávárd szurdoka fölötti kalibák

A szoros felső bejárata

Ugyanaz a szikla, most már fölénk tornyosulva
A Kőközt elhagyva, beléptünk a Jávárdi szorosba. Volt aki a szurdokot próbálta felfedezni, volt aki a patak által felhalmozott homokban meggyszínű jáspis kavicsot keresgélt. 



Szép, a patak által kialakított kőüstök mellett haladtunk el
 




 
A Bagolykőhöz hasonlító sziklaformátum
Lefele tartottunk, a patak által kialakított kis sziklaszorosban, a következő célunk, a Jávárd száda fele. 
 
 
 
Vigyázat, merülésveszély! 


 
Hal-kábel TV
Boltívek teherbírása
Közel, az út alatt zúgott a patak. A Jávárdi vízeséshez balra le kellett térnünk az útról.

Sándor itt már körültekintően jobbra tart


 
Az úton, lefelemenet egy-két jó témát megpillantva, el-elsütöttem fényképezőgépemet.
 

Rendszám nélküli piros Dacia bütüje
 
A ferde (csak a fotómon) Páduai Szent Antal fakápolna
Lentebb érintettük a Herman-sziklákat.
Mintha Süsü, a sárkány tekintene az útra


Túránk vége fele közeledtünk. Már csak pár száz méter van hátra a Jávárdi szádáig.
A két sofőr előrement, hogy elhozzák az autókat. Itt egyesek már pihengetnek... 
Mi, kilencenen, elérve a Jávárdi szádát, jobbra tértünk a Hidegség patak mentén a Fatányéros  étterem fele, hogy elfogyaszthassunk közösen egy jól megérdemelt estebédet. A két sofőr útközben felvett benünket és a már közelben lévő étteremhez gurultak velünk. Sörrel koccintva a túrát befejezettnek tekintettük.  

Az alábbi túraleírást a www.cseke.ro oldalról vettem át.
A Jávárdi-túra: 2013 augusztusában, a Szépvízen megrendezett CSEKE vándortáborból induló túrák egyike.
 
Jellemzők: Egy könnyed szép körtúra a Csíki-havasok és Nagyhagymás találkozásánál. Kőzettanilag érdekes és szép ez a vidék a sok fel-felbukkanó, elvándorolt sziklatömbökkel. Túránk során meglátogatunk egy havasi kalibát és lesz egy kis szurdok rész is. Zömmel nyílt terepen vezet. A napi vízszükségletünket vigyük magunkkal otthonról!
 Autóbusszal a 12 A jelzésű országúton kapaszkodunk fel a Gyimesi-hágóig, ahonnan leereszkedünk a Tatros völgyébe. Áthaladunk Gyimesfelsőlokon és Gyimesközéplokon, és a hozzá tartozó Hidegségen, valamelyes bepillantást nyerve a gyimesi „patakország” településrendszerének sajátos világába. Baloldalt tizenegy, jobboldalt tizenkét olyan patakvölgytorkolat mellett haladunk el, melyek völgytalpján (lokán) házsorok húzódnak meg, némelyik völgyben 4-5 km hosszúságot is meghaladva, valóságos falurészeket, falvakat alkotva. Ezek megnevezése ahhoz a patakhoz kötődik, amely mentén létrejött (Ugrapataka, Borospataka, Kápolnapataka, Görbepatak, Sötétpatak, Hidegségpataka stb.)
A varázslatos havasi agrártáj szerkezete teljes mértékben a völgyhálózat függvénye. A völgyoldalak a gyimesi élettér fontos részei. Főként kaszálóként és legelőként hasznosítják. A meredekebb részeken felbukkan egy – egy erdőfolt. Sok esetben a hegytetőig felfutó színes, vadvirágos kaszálóparcellákat zavara kerítések választják el, amelyek mellett gyakran „hagyás fák” sora őrködik. A kézi kaszálás és a szénakészítés technológiája indokolja a parcellák felosztási módját, amelyek a szintvonalakra merőlegesen futnak, ellentétben a közeli felcsíki hegyoldalakon a talajerózió megakadályozását biztosító agroteraszok pozíciójával.
A 35 km-nyi út megtétele után megérkezünk Barackospataka településrészre, amely tulajdonképpen a Hidegség-patak mellett, az 1341 m magas Barackos-tető alatt kialakult falurész.
Az első objektum, amelyet szemügyre veszünk a barackosi Szent István templom. Ez a 2000-ben felszentelt modern épület a hidegségi csángók vallásosságának, áldozatvállalásának ékes bizonyítéka. Létrehozásában meghatározó szerepe volt a gyülekezetet összefogó Szilveszter Imre Gábor plébános karizmatikus személyiségének.
A tulajdonképpeni gyalogtúránk ezután kezdődik. A templomtól leereszkedünk a Bükkhavaspatak mellett haladó földútra. Ez a patak képezi a Naskalat-hegység és a Tarkő-hegység közti határt. Áthaladunk a völgytalpon létrejött faluszereken, a Fintu-, Gothár- és Dani-szeren. A Jánók-patakának torkolatánál távolról megszemléljük a Jávárdi-hegyről leszakadt Kóta-kő néven ismert sziklaalakzatot. A Sárig-szer után egy kempingtelep mellett balra kanyarodunk a Nagysarok-patak mentén. Kis kitérővel feljutunk a Jávárdi-hegy egyik mellékgerincén épült szerény kis kápolnához, amelyet Szent Péter és Pál apostolok nevére szenteltek fel 1969-ben. Búcsúnapja június 29-én, illetve az ezt követő vasárnap van. A búcsú jó alkalom a hit megélésére, a lelki megtisztulásra, esemény a falu életében, mely összehozza a rokonságot, barátokat.
A kápolnától nyugat felé indulunk. A következő célpontunk már messziről látszik. A zöld fenyőrengeteg fölé emelkedik egy egyedülálló sziklatorony. Ez a gyimesi Bagoly-kő. Keleti fele meredek hófehér sziklafal. A csenevész fenyőkkel, fekete és vörös áfonyával benőtt nyugati oldala enyhébben lejt, könnyen megmászható. Ez az egyedülálló mészkőszikla tulajdonképpen egy olisztolit. A Jávárdi-hegyről szakadt le és gravitációs folyamat révén került földtanilag idegen környezetbe.
Kis pihenő után felkapaszkodunk a Bükkhavas-patak és a Jávárdi-patak közti vízválasztóra, az 1444 m magas Jávárdi-tető alatti Kőkertnek nevezett kaszálós területre. Innen rálátunk a Tarkő-hegység vonulataira, a Naskalatra. Szép idő esetén a Hagymás-hegység és a Csalhó is látszik.
Alkalmunk lesz bepillantani a természettel harmóniában élő gyimesi csángók hagyományos életvitelébe, megismerhetjük a kalibázás feltételeit.
Tankó István bácsi nyári szállását elhagyva leereszkedünk a Terkő-mező vizeit összegyűjtő Jávárdi-patakba. A Jávárdi-szurdokvölgyben számos karsztformával találkozunk. A leglátványosabb a Kőköz nevű kis sziklaszoros, amelynek a jobboldali sziklafalát, amelyre az itt áthaladók valamikor bekarcolták a nevüket, Porcelán-kőnek nevezik. A baloldali sziklatömb alsó és felső részében is kisebb barlangüregek találhatók. A mini sziklaszoros alján, a mészkőben, a felszín alatt közlekedő víz által szállított törmelék négy nagy méretű evorziós üstöt kotort ki. Ezek a kőmedencék, nemrég a felettük levő mészkőrétegek lepusztulása után kerültek a felszínre. De ezzel a víz felszín alatti közlekedése nem szűnt meg. Szárazabb időszakban a teljes vízmennyiség több száz méteren a föld alatt folytatja útját, hogy azután a felszínre bukkanjon. Ezen a szakaszon, akinek szerencséje van, a patak által lerakott hordalékban a jura kori rétegekből kimosott meggyszínű jáspis kavicsokat is gyűjthet.
Itten a Kőköz sziklaszorosban egy kis kanyonozásra is sor fog kerülni, ahol az áthaladást frissen rögzített sodronyok segítségével fogjuk megkönnyíteni.
Az út a patak baloldalán halad tovább. Megfigyelhetünk néhány érdekes sziklaalakzatot. A Cerán-nak nevezett helyen kelünk át a patak jobb oldalára. Ez a kis völgytágulat egy haránt irányú küszöb mögött jött létre, amelyet nehezebben tudott átvágni a Jávárdi-patak. Ezen a mészkőbreccsából felépülő küszöbön alakult ki a Zúgó-vízesés.  Kezdetben csak egyetlen ága létezett. Egy valóságos kővályúból zúdult le a víz, amely sokkal látványosabb volt, mint napjainkban. Az utóbbi évtized három nagy árvize alkalmával egy újabb bevágódás jött létre, ahol a kimosott kőtömbök között zubog le a patak vízmennyiségének a nagyobb része, a régi vízeséssel párhuzamosan.
Alig hagyjuk el a vízesést, beérkezünk a Jávárdipataka falurészbe. Körülbelül egy kilométernyi út megtétele után a baloldalról beszakadó kis Hutupa-patak melletti magaslaton feltűnik a Páduai Szent Antal fakápolna. Búcsúnapja június 13-án van.
A Jávárdi-patak jobb felől két patakot vesz fel, a Molnárok-patakát és a Madarasi-patakot. Mindkettő az 1553 m magas Naskalatról szalad le. A két patakbeömlés között az út baloldalán szökellnek a magasba a vörös színű mészkőből felépülő Hermán-sziklák.
Innen egy negyedórányi gyaloglás után érjük el a Jávárdi szádát, ahol a Jávárdi a Hidegségbe ömlik. Innen autóbusszal térünk vissza a táborba.
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése