Az ősz hívására válaszolva
Egy pénteki nap a munkám Székelykeresztúrra szólított. Útközben, az őszi tájban gyönyörködve, a sárga-barna, több színárnyalatú falevelek láttán, rövid fontolgatás után felhívtam barátomat, hogy megkérdezzem: nem-e lenne kedve arra, hogy Mitács felé vegyük az irányt és sétáljunk egyet a római úton, a Gyöngyerdőben és ... igen volt a válasz. Enyhén szólva, mintha villám csapott volna belém... Felvillanyozódtam. Az idén -kivételesen- a nyári és az őszi időszakban így kis csapatban sajnos nem volt alkalmam túrázni. Az EKE Vándortábor túráin résztvettem, de az más, mert ott minden menetrend szerinti, minden el van tervezve, ki van számítva. Szóval: már rég, hogy terveztük -van már 5 éve is- Lacival az Új-Tusnád fölötti, a Dél-Hargitai gerinc ezen részének bejárását. Ebben az időszakban a barátom járt már itt (állítólag 15-20éve!!!). Én ezen a részen csak télen túráztam és kiváncsi voltam, hogy az októberi hidegek milyen színekkel festik be a Hargita lombhullatókkal foltosan fedett hegyoldalait.
Másnap reggel 7.20-kor már együtt hallgattuk a vonat kerekeinek kattogását. Aztán nyolc körül járt a vekker, amikor Új-Tusnádon már le is pattantunk a vonatról és nekiindultunk a faluközti poros úton. Egy-két álmos gyerek jött velünk szemben, a szemüket súrolgatva, no meg aztán a csorda is. Szép kis forgalom alakult ki a faluban. Egy gyerekre húsz-harminc tehén jutott. Szembemenve a tehenekkel, azok az útat elfoglalva, eltorlaszolva, nem sok választást adtak, így be kellett térnünk egy sarki ABC-be. Kihasználtuk a lehetőséget: a barátom egy kávét porlasztott el és én már a túra végére gondolva vásároltam egy-egy székelygóbés házicsokit és egy pár cukorkát. Negyedórás pihenő leteltével, a tehenes blokád megszűnte után nagy dérrel-dúrral nekilódultunk az aszfalt(ozatlan) úton, fel a Hargita gerince felé. Egy pár bemelegítő kilométer a terep előttre. Ismerős helyzet: jó hangulat, jó kedv és ... mindezek ellenére borongós idő ... vagy fordítva?
Friss a levegő, de főleg hideg. Nem süt a nap, felhős az ég, homály fedi be a természetet. Még szerencse, hogy nem fúj a szél. Egyelőre.... Majd fent, a nyeregben ... vagy ki tudja? Emígy töprengünk és persze beszélgetünk is. Jó ez így. Mondhatni akár kellemes is. Annak ellenére, hogy most már tartósan felfelé haladunk egy régi úton. Az hogy régi, onnan tűnik ki, hogy az útszéli korlátot betonból készítették és hogy eléggé pusztulófélben van.
Másnap reggel 7.20-kor már együtt hallgattuk a vonat kerekeinek kattogását. Aztán nyolc körül járt a vekker, amikor Új-Tusnádon már le is pattantunk a vonatról és nekiindultunk a faluközti poros úton. Egy-két álmos gyerek jött velünk szemben, a szemüket súrolgatva, no meg aztán a csorda is. Szép kis forgalom alakult ki a faluban. Egy gyerekre húsz-harminc tehén jutott. Szembemenve a tehenekkel, azok az útat elfoglalva, eltorlaszolva, nem sok választást adtak, így be kellett térnünk egy sarki ABC-be. Kihasználtuk a lehetőséget: a barátom egy kávét porlasztott el és én már a túra végére gondolva vásároltam egy-egy székelygóbés házicsokit és egy pár cukorkát. Negyedórás pihenő leteltével, a tehenes blokád megszűnte után nagy dérrel-dúrral nekilódultunk az aszfalt(ozatlan) úton, fel a Hargita gerince felé. Egy pár bemelegítő kilométer a terep előttre. Ismerős helyzet: jó hangulat, jó kedv és ... mindezek ellenére borongós idő ... vagy fordítva?
 | ||
Már a faluból kiérve vidáman éneklem magamban: "Egy kicsit szomorkás a hangulatom máma"
|
 |
| ...és már ott is vagyunk. Itt már a Máté Péter dalát, a "Hull az elsárgult levél"-t dúdolom |
 |
| Térkép, hogy még merre fogunk járni. Egyelőre lefelé... A Hargita-hegység térkérpe. Letölthető változat |
 |
| ... majd felfelé. Az útszéli fák mutatják az út dőlésszögét |
 |
| Én és az út (Az Út?) |
 |
| Vigyázz, mert nekem két lábam van. És ha meglöklek, mi...? |
 |
| Fotózás gyanánt pihengetünk a fák alatt |
 | ||
| Pocsolya-tükör
Laci barátom a túra fotósa. Ez már lassan tradició. Szoktam én is fotózni, de inkább a dokumentálás kedvéért. Elment a kedvem a fotózástól és én elmentem utána. Felfelé, mert emelkedő következett.
Nem fotóztam, de engem annál inkább
 Egy kis idő múlva, ahogy közeledtünk a Mitács-nyereg felé (Mitács-puszta), a lefolyó víz az útat eléggé érdekes formára alakította, mintha egy leolvadt bobpályán haladtunk volna (felfelé persze...). 
Elég hiányosan volt jelezve az ösvény, ezért el is neveztem fösvénynek. Hát igen ... meg-megörvendtünk amikor a gyéren festett jelzést "felfedeztük".
 Éppen hálámat fejezem ki a jelek festőjének. Neki küldöm a ... |
 |
Laci a mohás köveket fotózta (no meg a jobb lábamat), amikor észrevettük, hogy ritkulni kezd az erdő. Felértünk volna a Mitács-nyeregbe? De nem. Még rá kellett szánnunk egy bő fertály órát és persze a vele járó gyaloglást is, hogy célbaérjünk. De felértünk. Fotós kedvünk kerekedett. És ott fent a nyeregben, a Mitács-csúcs (1282m) alatt, a Dél-Hargita gerincére felérve gyönyörű látvány fogadott. Száz éves, születésnapjukat ünneplő bükk- és tölgyfák körös-körül.
 Előkerült a kék sáv jelzés is. Ez a jelzés végigvezet a Hargita-hegység teljes gerincén. Ha északról indulunk útnak, a szomszédos Görgény-havasok lábaitól, a Libán-tetőtől (1000m), egészen a délen fekvő, Kovászna-megyei Uzonka-fürdőig tudunk eljutni. A szálláslehetőségeket kihasználva itt kipihenhetjük magunkat. Másnap, ha a gyaloglást még bírjuk folytatni, a Nagy-Murgót (1015m) jobbról megkerülve, máris nekifoghatunk a Baróti-hegység lábait koptatni. |
 |
Az alábbiakban megpróbáltam leírni a kék sáv által érintett az Észak- és Dél-Hargita gerinc mentén
Köztes pontoklévő főbb látnivalókat, köztes pontokat. az erdős ÉSZAK-HARGITÁN: _______________ Libán-tető(1000) Ölyves-tető(1372) alatt, jobbról
Gőzös-tető mellett, jobbról
Ördög-tó, balról, fölötte a Vigyázó-kő(1372)
Komsa hegyláb
Kis-havas(1568), balról
Fertő-tető(1589), balról
Fertő-nyereg(1310), keresztezve az Ivóból Csík-Madarasba tartó útat
Tanács sarka
Bánya-tető(1428) mellett, balról Tar-havas(1551) alatt, jobbról
Gyöngyös-kút
Madarasi Hargita(1800) alatt, jobbról Menedékház, Madarasi Hargita (SZÁLLÁS)
Rákosi Hargita(1756) alatt, jobbról
Madéfalvi Hargita(1709) alatt, jobbról
Czompoly-tető(1680) alatt, jobbról
Csicsói Hargita(1759) alatt
Fekete fenyő(1633) és a TV-relék között Ózon sípálya, vagy mellette, balról Hargita-fürdő A térkép: Hargitafürdő-Fenyőke (leégett)menedékház Bor-hegyese(1379) mellett, jobbról A leégett Fenyőke menedékház
Tolvajos-hágó(985)
Köztes pontok
a "puszta"
DÉL-HARGITÁN:
_____________
Tolvajos-hágó(985)
Tolvajos sípálya
Karós-puszta
Tekerő-pusztája
Talabor(1250)
Édesvíz-pusztája
Hirtelen-puszta, vadászház
Lucs melléke
Medvefürösztő fölött
Szentkirályról a Szentimrei-Büdösfürdőbe tartó megyei út (jelenleg felújjításban)
Szentimrei-Büdösfürdő (SZÁLLÁS)
Nagy-Láz(1326) és a Bakratás-tető(1363) között Gerend feje(1194) Cigányláb alatt, balról Angyélika(1537) és a Kakukk-hegy(1557) között, a Hosszú hágón felfelé, egészen 1548m-ig Kakukk-hegy(1557) mellett, menedékhely (SZÁLLÁS,Koordináták: 46°13'08.40"N / 25°45'57.30"E) Fekete-puszta(1433), jobról megkerülve Kovászna- és Hargita megyék közös határán Sárga-puszta(1396) alatt, jobbról Kapus-hegy(1424) alatt, jobbról Mitács-pusztán át Mitács(1282) és a Kis-Mitács(1277) mellett/között
Jáhoros pusztán át
I. Változat: Nagy-Piliske(1374) alatt, balról megkerülve Piliske-vadászház (663. házszám-fotó) (SZÁLLÁS) II. Változat: Nagy-Piliske(1374) alatt, jobbról megkerülve, ha nem akarjuk a vadászházat útbaejteni Kis-Piliske(1188) alatt, jobbról Nagy-mező Ereszkedés a Csókás magasa- hegylábon Nagyverőfény-tető(682) mellett, jobbról Véglikat(805) Kis-Murgó(822) mellett, jobbról
Uzonka-fürdő
|
 |
| Enni is kell és közben pihenni is. A felhozatal: Lacik konyhája svéd terülj-terülj elemózsiás asztalkával, a vastag törzsü, tonnás(?!) súlyú tölggyel/bükkel |
Gyomrunk feltöltése után újra útnak eredtünk. A Mitács-pusztáról az ösvény enyhén lefelé lejtett.
Nézelődés közben az útunkba kerülő gombákat szedegettük, kisütnivaló óriás őzlábakat
Hová ménsz, Piroska? Hol van a gombával teli kosárkád?
Beértünk a Gyöngy-Erdőbe. Az erdő rászolgál nevére
A rómaiak által épített úton lépkedtünk. A római útak szélessége általában 4-6 méter volt.
 |
| A római út keresztmetszete |
Wikipédia: útépítés a római korban, a római út .
 |
Nem Robin Hood figyel, hanem csak a fák. Itt csak nekik van szemük legalábbis az akasztófája itt van fölöttünk |
 |
| Vigyázz! Itt meg egy nyílvessző... |
 |
| És nem csak Robin Hood és nem csak a fák ... már a varjú is |
 |
| A varjú kiszáradt tölgy-"állványa"
Erdei útunkat egy-egy tisztás szakította félbe, melyeken pusztulófélben lévő tölgyfák dőledeztek.
Az erdőben, a római úton fél órán át ereszkedtünk lefelé. Majd kiértünk egy felújításban lévő útba, amely a Piliske-térség erdőkitermelő tevékenységét hivatott kiszolgálni.
|
 |
| Hé, paraszt! Hogy-hogy? Hát már a (római) Piliske-út is Budára vezet? Óriás bükkfaceruzával a kezemben mutatom az irányt
Úgy négy-öt km-t tehettünk meg ezen az erdőkitermelő úton, miután egy jelzetlen ösvényen (fösvényen) balra feltértünk a Borkút-patak völgyén, ahol fél óra gyaloglás után a szép, erdei ösvény átváltott egy erdőmentes övezeten átkelő, szintén jelzetlen, szintén fösvény, sáros útra. Nem volt valami szép látvány, ugyanis itt tarlóvágást végeztek. Az ösvény tele volt facsapokkal, fakéreg- és ágmaradványokkal. A sáros úton mindenütt olajfolt, (lánc)fűrész moszt...
... és medvenyom.
 
Visszanézve szép, színes látvány tárul elénk. Ezen a völgyön jöttünk volna fel?
Az erdőszéléig alig volt már 100m, de az megdolgoztatott rendesen. Egy fiatal, de sűrű erdőn keresztül kellett átvergődjük magunkat. Na de ez az utolsó 100m meghozta a siker-örömet, mert az erdő szélén pontosan a jelzett gerincútat (kék sáv) találtuk meg. Még fél órát mehettünk észak felé, amikor is elértük a Jáhoros-pusztát.
 A Jáhoros-puszta. A puszta közepén látszik a Mitács-pusztáról errefelé tartó kék sávos jelzett ösvény
Útelágazáshoz érkeztünk. A Jáhoros-pusztán a kék sávról kék keresztre váltottunk. Kevés időn belül vegyes lett az ösvény jelzése. Közben kék sáv, közben kék kereszt ... Rövid, de most már határozott tervünk az volt, hogy balról megkerülve a Nagy-Piliskét, érintve a piliskei vadászházat leereszkedjünk Tusnád-Fürdő városába.
A letérő után, a Nagyölyves(1243)
Odalent túránk kiindulópontja. A Csíki-medencében látszik Újtusnád
A Piliske-vadászházhoz értünk. Több CSEKE-s, több alkalommal is megszállt már a téli időszakban is. Hat-nyolc személy számára van itt hely. A kis kályhába a közeli tisztáson felvágott fával is be lehet fűteni. A faház nincs valami jó állapotban. Kívülről, innen-onnan ki vannak támasztva a falai. Nem volt valami szép látvány. Éppen ezért a házból csak a házszámot fotóztam le...
Vadászházszám. Tilos még hármat számolni!
Innen a kilátás viszont annál szebb
Csoportkép Lacikkal
Megkerülve a Nagy-Piliskét, a Bányász-patak völgyén leereszkedtünk Tusnád-Fürdőre. Már a vasútállomás előtti rendező pályaudvaron poroszkáltunk, amikor egy Csíkszereda felől beérkező vonatot engedtünk el magunk előtt. Átmentünk a sínpáron és közeledtünk a vasútállomás felé. Láttuk, hogy egy vonat mozdonnyal Csíkszereda felé már be van állva a belső vágányra. Mielőtt a mozdonyvezető felugrott volna a mozdonyra, megkérdeztük, hogy mikor indul Csíkszereda felé a vonat. A válasz, hogy azonnal. Ahhoz képest, hogy mi indulásra 18.30-ra számítottunk, kb. másfél órával azelőtt már vonaton csücsültünk és persze el is indultunk, ahogy a mozdonyvezető mondta: azonnal. A vasútállomásra sem kellett bemenjünk, menetrendet sem kellett nézzünk, jegyet sem kellet vegyünk... Hoppá, hol van a kalauz? Lehet-e nála jegyet venni? Aztán nemsokára jött is. Két-három kocsiból álló szerelvényen nem kell sokat gyalogolni. Legalábbis nem annyit, amennyit mi. És ... nem kellett jegyet vegyünk. Adtunk egy pár lejt és Csíkszeredáig eldöcögtünk. Mit döcögtünk! Suhantunk! Ugyanis Csíkig sehol sem állt meg. Nem kell sokat találgatni: gyorsvonaton ültünk. Fél óra sem telhetett el az utazással egybekötött térképnézéssel és csokievéssel és hazaértünk. Miután leszálltunk a vonatról, nevetve mutatom Lacinak: nézd, I. osztály! Eszembe jutott (és ez itt a reklám helye) a régi Kaufland-szlogen. Hát igen ... "ilyen jót, ilyen olcsón" még nem utaztam!
|
 |
| Az útleírás V É G E |
Utólagos internetes nyomozásom eredményei:
1. Javasolt túrák, Erdővidék látnivalói: Járjuk be Erdővidéket
4. A túránk leírása az erdely.ma portálon:
Gyalogtúra Újtusnádról Mitács-pusztájára
Jelzése: kék pont. Menetidő: 2-3 h, az útvonal hossza: 8 km, maximális szintkülönbség: 626 m. Az újtusnádi vasútállomásról induló kék pontos turistaösvény a Csomád régiójából a Hargita fő gerincösvényére vezet.
Az út kezdetben a falun halad végig, majd elhagyja Újtusnád nyugati részét és a Mitács-patak jobb oldalán kiépített, igen jól karban tartott erdei úton folytatódik. Az erdei út az Olt völgyéből felemelkedik a Dél-Hargita keleti hegylábaihoz. Miután a mezőt elhagyja, az erdő szélén egy fakitermelő munkásszállás közelében kétfelé ágazik. A jobb oldali út átmegy a Kis-Mitács-patakon és a hegylábakon kanyarogva elérkezik a Mitács- és a Kapu-hegy között lefutó Nagy-Mitács-patakhoz. Itt a főúttól bal felé egy meredek, erdei út ágazik ki, amely a patak bal partján indul fel a hegynek. Körülbelül egy órás kapaszkodó után kiérünk a fenyőerdőből a Mitács-puszta alsó felébe.
A szekérút tovább vezet, miközben érintünk néhány forrást. Közülük a kövekkel nagyon jól védett Jézus-kútjának van a legjobb vize. Feljutva a Mitács-pusztára, ösvényünk a gerinc közelében találkozik a Hargita főgerinc jelzésével – a kék csíkkal jelölt úttal. A Mitács-puszta tetején, elszórtan óriási tölgy- és bükkfák találhatók. A puszta tetejéről gyönyörködhetünk a Csíki-havasok és a Csomád-masszívum teljes pompájában. A keleti határ távolában a Cecele látható. Mitács-puszta kitűnő sátorozó hely. A nyári időszakban a közeli esztenán sajthoz, ordához is hozzájuthatunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése