Reggeli, 6.00 órai udvarias költögetés baszk, spanyol, angol, francia, német nyelven. Hát engem nem magyarul költenek? Ez baszk autonóm tartomány. Hivatalos nyelv a baszk és a spanyol, minden ezen a két nyelven van feltüntetve (az autóbuszokon is...), a francia részen pedig baszk és francia nyelven. Összecsomagolunk és kimerészkedünk az esőbe.
 |
| Gyors pózolás esőköpenyben |
 |
| Autóval Santiagóig egy kicsit hosszabb: 790 km |
Egyébként áradások vannak szerte Spanyolországban (ha jól tudom Magyarországon is a Duna is maximális szinten tetőzik). Minden árok-patak-folyó maximálisan telítve van. Ebben az időszakban itt szokatlan ez a sok csapadék. Egy zarándok mesélte, hogy ezelőtt egy évvel, ugyanebben a periódusban járta végig a Caminót és egy csepp eső sem esett a 32 napos zarándoklata alatt.
Egyik kisebb, megáradt patakon kellett átkelni. Nagyobb kövek voltak elhelyezve a patak medrében a gyalogos zarándokok segítségére, de ezek fölött volt jóval a patak vízszintje. Az átkeléssel próbálkoztam, anélkül hogy levegyem a bakancsomat, de nem sikerült, így belecsúszott a jobb lábam és bakancsostól mindenestül teljesen átázott. Persze utána csak le kellett vennem mindkét bakancsomat, mert csak így lehetett átkelni. Sikerült a mezítlábas átkelés, de most már csak vizes jobb bakanccsal (és lábbal) folytathattam utamat.
Egy órás gyaloglás után megérkezünk Linzoáin falucskába. Bekukkantunk egy bárba, de nincs hely. Az eső elöl mindenki ebbe a bárba menekült be. Ott van mindenki, aki ezen a szakaszon, a Caminón bandukol. Én a két ír társammal mit tehetek ... hátra arc és beállunk egy eresz alá. A vizes zokni megtette a hatását, kikezdte a bokámat. Ifa ad nekem egy vízálló tapaszt, amit a felsértett bokámra ragaszthatok. Tovább indulunk mindig előre jelszóval a szigetországiakkal és Boney M slágereket hangosan énekelve magunkat bíztatva, katonásan tovább menetelünk. Főleg a Belfast címűt eröltetném, ugyanis D- vel nem tudom elfogattatni, hogy egyáltalán létezik egy ilyen Boney M dal. A végén annyira megyünk, hogy fogadunk. Én biztos vagyok magamban, ugyanis anno jópárszor meghallgattam ezt a dalt. Aki veszít fizet 20 eurót a nyertesnek Santiagóban. No, még egy okkal több, hogy elérjem az Út végét... Útközben Zubiri-Larasoana felé fotózni, pihenni sem tudtam, mert ömlött az eső. A jobb bokám sincs valami jó állapotban, minden egyes lépésnél surlódik a bakancshoz, annak ellenére hogy Linzoáinban vízálló védőtapaszt ragasztottam. Ömlik az eső. Nem nagyon élvezhetjük a madárfüttyöt. Muszály továbbmenni. Az autóutat keresztezzük. Jópárszor mellette, alatta, fölötte megyünk. Szóval próbáljuk "elkerülni". Egy-egy helyen a bakancs félig merül a sárba, majd a vízbe, nem gond mert így minden második lépésnél öblítődik is.Három óra víztócsákban és sárban való cuppogás után végre megpillanthatjuk a völgyben Zubiri nevü helységet. Már nincs messze a cél. A túristakalauz szerint Larrasoanáig kéne eljutni, de ilyen körülmények között a szakasz-célt előrehozzuk és Zubirit tűzzük ki szálláshelyül. Már hallani véljük a város zaját. Már amennyit lehet hallani beléle, ugyanis az Arga folyó morajlása elnyomja azt. Árad az Arga, óriási vízmennyiség zúdul Pamplona felé. Lennebb jutva látjuk, hogy a medert már hellyel-közzel el is hagyta a folyó.
A megáradt Arga folyó - ez már Zubiri kezdetét jelenti. Még fél óra és már szállásunk is van. Már az első albergueben helyet kapunk. Szerencsénk van, mert az utolsó ágyakat foglaljuk el. Még korán van, d.u. három óra, de zuhog az eső és mindenki itt, Zubiriban szeretné abbahagyni a mai napi szakaszt. Tovább mehetnénk, de nincs kedvünk. Csuromvizesek a cuccaink, a továbbhaladás nem ér meg egy hűlést. A legközelebbi helység, Larasoana aránylag közel, 5.4 km-re lenne.
Egyik kisebb, megáradt patakon kellett átkelni. Nagyobb kövek voltak elhelyezve a patak medrében a gyalogos zarándokok segítségére, de ezek fölött volt jóval a patak vízszintje. Az átkeléssel próbálkoztam, anélkül hogy levegyem a bakancsomat, de nem sikerült, így belecsúszott a jobb lábam és bakancsostól mindenestül teljesen átázott. Persze utána csak le kellett vennem mindkét bakancsomat, mert csak így lehetett átkelni. Sikerült a mezítlábas átkelés, de most már csak vizes jobb bakanccsal (és lábbal) folytathattam utamat.
Egy órás gyaloglás után megérkezünk Linzoáin falucskába. Bekukkantunk egy bárba, de nincs hely. Az eső elöl mindenki ebbe a bárba menekült be. Ott van mindenki, aki ezen a szakaszon, a Caminón bandukol. Én a két ír társammal mit tehetek ... hátra arc és beállunk egy eresz alá. A vizes zokni megtette a hatását, kikezdte a bokámat. Ifa ad nekem egy vízálló tapaszt, amit a felsértett bokámra ragaszthatok. Tovább indulunk mindig előre jelszóval a szigetországiakkal és Boney M slágereket hangosan énekelve magunkat bíztatva, katonásan tovább menetelünk. Főleg a Belfast címűt eröltetném, ugyanis D- vel nem tudom elfogattatni, hogy egyáltalán létezik egy ilyen Boney M dal. A végén annyira megyünk, hogy fogadunk. Én biztos vagyok magamban, ugyanis anno jópárszor meghallgattam ezt a dalt. Aki veszít fizet 20 eurót a nyertesnek Santiagóban. No, még egy okkal több, hogy elérjem az Út végét... Útközben Zubiri-Larasoana felé fotózni, pihenni sem tudtam, mert ömlött az eső. A jobb bokám sincs valami jó állapotban, minden egyes lépésnél surlódik a bakancshoz, annak ellenére hogy Linzoáinban vízálló védőtapaszt ragasztottam. Ömlik az eső. Nem nagyon élvezhetjük a madárfüttyöt. Muszály továbbmenni. Az autóutat keresztezzük. Jópárszor mellette, alatta, fölötte megyünk. Szóval próbáljuk "elkerülni". Egy-egy helyen a bakancs félig merül a sárba, majd a vízbe, nem gond mert így minden második lépésnél öblítődik is.Három óra víztócsákban és sárban való cuppogás után végre megpillanthatjuk a völgyben Zubiri nevü helységet. Már nincs messze a cél. A túristakalauz szerint Larrasoanáig kéne eljutni, de ilyen körülmények között a szakasz-célt előrehozzuk és Zubirit tűzzük ki szálláshelyül. Már hallani véljük a város zaját. Már amennyit lehet hallani beléle, ugyanis az Arga folyó morajlása elnyomja azt. Árad az Arga, óriási vízmennyiség zúdul Pamplona felé. Lennebb jutva látjuk, hogy a medert már hellyel-közzel el is hagyta a folyó.
A megáradt Arga folyó - ez már Zubiri kezdetét jelenti. Még fél óra és már szállásunk is van. Már az első albergueben helyet kapunk. Szerencsénk van, mert az utolsó ágyakat foglaljuk el. Még korán van, d.u. három óra, de zuhog az eső és mindenki itt, Zubiriban szeretné abbahagyni a mai napi szakaszt. Tovább mehetnénk, de nincs kedvünk. Csuromvizesek a cuccaink, a továbbhaladás nem ér meg egy hűlést. A legközelebbi helység, Larasoana aránylag közel, 5.4 km-re lenne.
Az alberguet (zarándokszálló) jelző cégér Híd a megáradt Arga folyón
i: Szent Jakab-zarándokút: ROTHER
TÚRAKALAUZ
Zubiri Arga folyón átívelő hídját Puente de la Rabiának (Veszettség-híd) is nevezik. A szájhagyomány úgy tartja, hogy az ódón híd középső pillére rejti Szent Quiteria maradványait. A legenda szerint ha a helyiek háromszor körbehajtják a veszettségben szenvedő jószágaikat körülötte, akkor azok csodás módon felépülnek a halálos kórból.Szállásunkon egy szimpatikus hölgy fogad. Rámutat a szabad ágyakra, hogy foglaljuk el őket. Kicsomagolunk. Előkerülnek a zsák mélyéről a vizes cuccok ... Többek között sajnos a hálózsákom is. A hátizsákomnak volt védője, de nem ott folyt be az eső, hanem hátul a védő és az esőköpeny között. Szomorú pillantásomat a hálózsákom felé elcsíphette a hospitalero, -a zarándokszálló működtetője- mert felajánlotta, hogy megszárítja. A többi vizes cuccaimat meg bedobtam a két ír társaméval együtt a mosógépbe és "harmadoltuk" a mosás és szárítás költségeit. Száraz ruhánk nem volt, így ágyainkba felülve, vártuk míg sorrakerülünk és letusolhatunk.
Jól esett a meleg víz és most már csak a kellemes dolgokra került sor. Jöttek is azok szép sorjában: száraz ruha, sör, vacsora és közben egy kis terefere a többi zarándokkal. Lassan egyenesbe jöttünk. Megoldódtak hétköznapi gondjaink.
Elejét vettük a dolgoknak és elmentünk egy közeli bárba, ahol néhány sör elfogyasztása közben megismerkedhettem még néhány zarándokkal. Egyikük Csaba, a nevéből nem nehéz kitalálni, hogy magyar. Ő egy budapesti srác, ő is Saint-Jean-Pied-de-Portból indult el és ő is Santiago de Compostellába tart. Jól esett magyarul társalogni, pedig csak három nap telt el amúgy "angolosan". Egy másik személy pedig szintén egy férfi, német és a Herbert névre hallgat. Münchenből indult el még február elsején a lakhekyéről ... Kb. már 2.000 km-t gyalogolt, számára ez a 8OO km-es spanyol Camino csak egy "levezető túra" lesz. Megint egy másik személy, egy 34 éves brazil lány, Fabiana. Ő másodszor van itt a Caminón. Ezelőtt két éve ment végig az Úton.
Meg kellett várjuk az esti hét órát (itt spanyolhonban ugyanis a vendéglők és bárok konyhái a siesta miatt általában délután 16 órától 19 óráig zárva vannak) és utána jó étvággyal megvacsoráztunk. A zarándokmenü -új fogalom!- 10 EUR-ba került és állt egy levesből -plato primo- én fokhagymalevest választottam, egy második fogásból -plato secundo- én marhaflekkent kértem sült krumplival és egy harmadik fogásból, ami most puding. A menü árában, négyünknek benne volt még egy üveg vörös bor, amivel elnyomtathattuk vacsoránkat.
Szállásunkra visszatérve, kapok egy szabad számítógépet és lefekvés előtt megpróbálom a blogomba belefoglalni a mai napi történteket. Elalvás előtt még látom magamat a zuhogó esőben, víztócsákon áttapicskolva, sártengeren átcuppogtatva, a terepet követve fel-le bandukolva ... Aztán a másnapra gondolok. Arra, hogy vár rám a szép Pamplona, az őrült bikafuttató férfiak városa, újabb élményeim forrása, az a város, ahol kipihenhetem egy újabb 20 km-es szakasz fáradalmait. Szép zarándokálmokat!
 |
Térkép és magassággrafikon: El Camino 2.nap
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése