Bringával az Úz- és a Kászonok völgyében
Túra-útvonal: Földúton Csíkszentmárton, Rugát-tető(1085m), Úz völgye, Csinód, Katorga éle(1049m), Margit patak, Kászon patak, Szarvas-kő, Kászonfeltíz. Innen műúton Kászonaltíz, Kászonújfalu, Sóskút, Nyerges-tető(875m), Csíkkozmás, Csíkszentmárton.
Jelzés: csak keresztezve a piros függőleges sávot a Rugát-tetőnél, valamint a Katorga élénél. Egyébként útunk nem vezetett jelzés mentén.
Csíkszeredából reggel 9-kor ketten indultunk el Kornéllel. Ő volt ezúttal is az emlékek megörökítője, a fotós. A bicikliket Szent-Mártonig autóval szállítottuk el. Ott nyeregbe szálltunk és Szent-Mártonban egyelőre vízszintesen gurulva, az emelkedőre melegítve közeledtünk a falu vége fele. A falut elhagyva földútra váltottunk, amely enyhén emelkedni kezdett a Rugát-tető fele. A szerpentineket nehezen győztük le. Közben tolva, közben nyeregben fel is értünk túránk egyik magaslatára, a már említett Rugát-tetőre. Innen lefele gurulva a gödröket kerülgettük. Ezen a szakaszon nem volt nehéz dolgunk.
 |
| Kerítés melletti pihenő |
 |
| Jellegzetes Úz völgyi táj |
A pihenő lejárta után ismét kezelésbe vettük a bringákat. A lefele való gurulás még mindig nem volt megeröltető. Csinódon áthaladva, 500m-el a (volt) fűrészüzem előtt jobbra feltértünk egy földúton.
 |
| Mi és az Úz |
 |
| Itt csak a kanyargó-csavargó Úz... |
 |
...és az egyenes út
Kb. csak egy km-t haladhattunk az úton, mert lekanyarodtunk az Úz mellé, hogy elfogyasszuk az uzsonnánkat.
 |
Kajálás előtt és után volt ahol kezet mossunk
Ismét útra "kerekeztünk".
Most már felfele tartottunk a földúton. Annyira felfele, hogy a csak kb. az emelkedő feléig tudtuk kipedálozni, aztán az emelkedő hátra levő részén csak a talpas megoldás maradt hátra: kitoltuk a bicikliket a Katorga élére. Ha már felmentünk, túlfelöl le kellett ereszkedni. Útunk leghosszabb szakasza következett. Kb. 10 km gurulás következett, mégpedig lefele és egészen Kászonfeltízig.
|
|
 |
| Tripla selfie: mi és a Kászon patak |
 |
Kászon patak. Egyel lennebb: a Szarvas-kő (994m) |
 |
| Merre tovább, melyik úton? |
 |
| Avagy: két út áll előttem, melyiken induljak? |
 |
| A hátrahagyott Kászonaltíz, ahol rövid pihenőt tartottunk csokibevitellel |
Ide egy kisebb emelkedő leküzdése árán juttunk el. Ezt követően végig emelkedett az út Kászonújfalu előtt és után is, egészen a Nyerges-tetőig. Egyelőre mi a Sós-kútig pedáloztunk, ahol megint egy rövid pihenőt iktattunk be.
 |
| A gyógyvíz leírása. Nincs ellenjavallat |
 |
A forrás: ízét nem lehet leírni...részemről inni sem
Útunkat, emelkedve tovább folytatva (a szokásos módon) hol tolva, hol meg pedálozva végre felértünk a Nyerges-tetőre. Hosszabb fotózkodás következett. Íme egy pár fotó:
|
Közeledett az este is, hideg is lett, fáradtak is voltunk, így hát felvettünk plusszba egy-egy széldzsekit és nekiláttunk az ereszkedésnek. Műút lévén nagyobb sebességgel tudtunk lefele ereszkedni, így nagyobb volt az ellenszél is. Fáztunk is becsületesen. Kozmásig azt lehet mondani, hogy nem volt nehéz dolgunk. Utána viszont annak ellenére, hogy vízszintes volt a terep, az ellenszél megtette a hatását és eléggé kifárasztott az út. Visszaértünk Csíkszentmártonra az autóig. Egy kis szöszmötölés az autó körül, pakolászás, a bringák felhelyezése a tartókra, majd hussss...Hazaértünk Csíkszeredába. Ismét sikerült egy pár élményt beszereznünk. Ezek most már szép emlékekké váltak, de örömmel gondolunk rájuk, mert tulajdonosai lehetünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése