2013. július 11., csütörtök

9.Nap 07.06. Nájera-Santo Domingo de la Calzada 20.6 km

Santo Domingo de la Calzada az útépítő városa

Najera: már kezdek belejönni a reggeli, megszokott történésekbe: ébredezés, nyújtozódás, felkelés, WC-zés, mosdás, reggelizés, unalmas pakolás, nekirugaszkodás és indulás. A pakolás ma reggel kivételesen jól megy, mert ez alkalommal nem kell gyors legyek. A szemem sarkából lesem szobatársam, Sergio készülődését, akinek az igyekezete akár egy lajhár becsületére is válhatna. A többiek meg fogják várni Sergiót, így hát én sem kell siessek. Jó, itt a Caminón úgy mondják, nem szabad senkihez sem igazodni, alkalmazkodni, de most megszeretném tenni, mert az esti hatszemélyes, kellemes együttlét után együtt szeretnék poroszkálni az Úton a többiekkel.

Mielőtt elhagytuk volna Najerát, kis időm lévén még egyszer utoljára rámerészkedtem a Rio Najerilla fölötti hídra és megkezdtem aznapi fotós tevékenységemet (is).
A város utolsó épületei között ott volt a bencés kolostor. Rácsodálkoztunk mindannyian vörös kőzetből magasodó falaira
Négyen maradtunk. D és Bruno már rég elhúztak együtt. Joo, a hetedik, aki még velünk szokott poroszkálni korábban indulhatott el "Auschwitzből". Ők a great "walkerek", a "nagy sétálók", akik reggel mindig gyorsak. Mi a lassúak ráhangolódtunk a sárga nyílakra és azokat kezdtük el követni, magyarán felvettük a sárga színt. Nyugat felé vezető útunkra tértünk. A cél még mindig Santiago. Emelkedő előtt álltunk. Szép, erdei fenyőkkel borított dombhátat kellett megmásszunk.
Nemcsak mi voltunk az úton. Másokat is kellett fotózzak a szép erdei fenyős háttér miatt
A fenyők... azok a szép, hatalmas fenyők... hazarepítették gondolataimat. Mintha csak a csíkzsögödi fürdőnél jártam volna. Már vártam is, hogy a Harom-hegy következzen...majd az Olt hídja...és ehelyett, a vörös rögökön termő búzatáblák, majd szőlőtövek minden mennyiségben. De mielőtt ez bekövetkezett volna, jöjjön egy fotósorozat...
Közelednek...
Már ott vannak. Most már Fabi is
Csapatunk lányai. Fabi és Ifa. Mutatják: már csak ennyi van hátra Santiagóig
Nyomatékosítva: itt jobban látszik.
Még mindig ennyi. Nem fogyott semmi belőle



Ez már a búzatábla

De itt már 1km-el kevessebb


Megy ez nekem. Fogy ez a távolság. Rövid számolgatás után eredményre jutok: 4km/óra sebességgel közeledve Santiago de Compostella fele, már csak 145 óra, vagyis hat nap folytonos gyaloglás szükséges lenne ahhoz, hogy célba érjek.  Hm...pihenő nélkül... Azért az enyhén szólva durva lenne! Utólagos élményekre törekedve meg is örökítem a vörös-sáros úti, "csoszogásom emlékei" címü kis videóval távolságcsökkentő poroszkálásom tényét:


Számolgatásom, álmodozásom közepette egyedül maradtam. A többiek előrehaladtak. Az ír, a brazil meg az olasz angolosan távoztak. Nem baj. Majd estig utolérem őket. Ráérek. Így jobb. Legalább nem kell angolul gondolkodjak. Már sokszor lefáraszt az angol nyelvben lévő, különböző-fordított szórend, a nyelvtan, no persze a szegényes szókincsem miatt adodó nehézségek is.
Mellettem elsuhan egy, a Najera-vidéket jellemző távolságjelző "spanyol kopjafa". Rajta megvillan az 570-es szám. Hurrá! Már letekertem volna 11 km-t? Ja.. és persze még át is haladtam Azofra kis városon is? Még meg is pihentem és közben még ettem is egy keveset és még vizet is ittam? Mindezt úgy tettem, hogy nem is emlékszem semmire? Hogy is történt velem mindez ? Nem akarom tovább fokozni, de így utólag is: tényleg nem jövök rá, hogyan és mikor tettem meg ezt a pár km-t úgy, hogy ne emlékezzek semmire... Ez az én caminós emlék-eltüntető Bermuda-háromszögem. Na és persze közben még fotóztam is:


Cirinuela
Feltekintünk az égre. Rossz idő közeledik. Esne. Emiatt rövid térképböngészés következik. Ma esti szállásunk, Santo Domingo de la Calzada előtt két változat lehetséges. Brunóval a rövidebb útat választjuk. Amit lehet, mindent lerövidítünk. A többiek követnek. Gyorsan áttekerünk Cirinuelán is, amely 6.2 km távolságra van a mai napi célunkig. Sietünk. Már majdnem futunk. Hátranézünk. Utolér a nevetés... A társaság igyekszik. Nagyon igyekszik. Mintha egy csapat gyorsgyalogló élmezőnye lenne. Mi elöl tapsolunk, győzködjük a társaságot: jöjjenek, hogy máris mehessünk! Santo Domingo de la Calzada városába beérve, ismerős, otthoni pinceszagot érzek. Nemhiába: egy nagy krumpliraktár mellett haladunk el. Csíkszépvízre gondolva sietve le is fotózom a már múzeumi tárgyként fungáló, kirakat mögötti krumpliválogatót.
Egyben, teljes hosszában nem tudtam lekapni a kicsikét
A Calle de Mayor-on igyekszünk a központ felé, ahol állítólag a szállásunk lesz. Betérünk egy bárba, szomjunkat enyhítendő.

D-ék elmennek szállást intézni. Ahogy leülünk, rögtön zuhogni kezd az eső. Nem nehéz rájönni, hogyha a hosszabb útat választjuk, elázunk. Nem is győzzük dícsérni magunkat. Eláll az eső és betérünk a bárhoz közeli szállásunkra. Donativo. Ki mennyit gondol, annyit ad. A hospitalero egy hosszú monológ közben sűrün emelgeti a perselyt, mutogatja, hogy adakozzunk. Még az összeget is többször, jó hangosan rebesgeti... Ezt most nem kommentálom ... Máskülönben jó a szállás. Nemrég volt felújjítva. Tisztálkodás, mosás, rendezgetés, majd a szokásos gyomortömés, estebéd. Azelőtt persze körülnézek. Ifával. Több zarándokmenüt nézünk ki magunknak. Nem rosszak az árak. De én mégis a kebabot választom. A török és a palesztin mellett az indiai kebabost választom és elfogyasztom az egytányérost. A piackutatás közben készítettem az alábbi pár fotót.
A szűk utcák hátulütője: templomtornyokat nem könnyű fotózni


A 45-ös kapubejárat, lovagi címerrel. A többi 44 is hasonlóan szép és középkori
Plaza Mayor, a főtér

Térkép és magassággrafikon: El Camino 9. nap

i: A Kasztília-León autonóm körzet
i: Szent Jakab-zarándokút: ROTHER TÚRAKALAUZ 
Santo Domingo de la Calzada a Szent Jakab-zarándokút legkiválóbb megállójának számít. Létezését Domingo de Vilorának(1019-1109) köszönheti. E város nevét az útépítőtől kapta, aki a XI. században rengeteget dolgozott azon, hogy utak, hídak épülhessenek a Camino útvonalán. A középkori remete gyakorlatilag a zarándokútnak szentelte életét. A Rio Oja körüli sűrű erdővel borított területet megritkította, hídat épített és azt az útat (calzada) leburkolta, amely a mai napig a város összképének meghatározója. Alapított egy szállót és egy korházat, sőt ő maga is ápolta a beteg zarándokokat. Karizmájának köszönhetően munkájához sikerült megnyernie a papokat, a nemeseket és a hozzájuk hasonlókat. Domingót halála után nagyon hamar szentté avatták. Tanítványa, Juan de Ortega folytatta munkáját. 1930 óta Santo Domingo a spanyol út- és hídépítők védőszentje. 1158 és 1235 között épült a román-gótikus stílusú székesegyház, amelyben található a város alapítójának sírja. A szabadon álló barokk harangtorony a 18. században épült.
A városhoz kötődik egy legenda, a zarándokút legnépszerűbb legendája. Ennek első verziója Toulouse-ban keletkezett. A 14. század körül alapították az első megállót Santo Domingóban. Történt egyszer, hogy amikor ennél a fogadónál szállt meg egy fiú meg a szülei, a fogadós lányának megtetszett a fiú. A fiú azonban visszautasította a lány közeledését. A megbántódott lány lopással vádolta meg őt. A bíró elítélte és akasztófára küldte a fiút. A szülők a fiú nélkül folytatták útjukat Santiagóba. Onnan visszatérve a település kapujánál, kötéllel a nyakán, Santo Domingo vállán -megmagyarázhatatlan módon- élve találtak a fiúkra. A hírrel a bíróhoz siettek, aki épp vacsorázott. Amikor közölték vele a tényeket, a bíró ezt mondta: "A fiatok annyira halott, mint ezek a sült csirkék a tányéromon." Azonban alig mondta ki ezeket a szavakat, az állatok nagy rikácsolással életre keltek. A falu bírája figyelmeztetésképpen egy kötelet hordott hosszú ideig a nyaka körül, amelyet később egy kényelmesebb szalagra cserélt le. Azóta a templomban egy ketrecben baromfikat tartanak, amelyeket 21 naponta cserélnek. A székesegyházzal átellenben találjuk a 11. században, Santo Domingo által alapított zarándokházat, amely a 18. századig üzemelt. Ma ez egy elegáns állami szálloda, a Parador Nacional. Érdemes megnézni továbbá az óvárost, a Plaza Mayort és a Convento de San Franciscót (16.század). Ünnepnapok: április vége-május 15. hatalmas fiesta Santo Domingo tiszteletére. Augusztus közepe: a városi legendát bemutató színházi előadások. Ínyencségek: ahorcaditos (kis akasztott), krémmel töltött leveles tészta, amely vagy Jakab-kagyló, vagy akasztott emberke formájú.

Ebben a templomban őrzik azokat a baromfi párokat, amelyek
Santo Domingo csodájára emlékeztetnek







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése