8.Nap 06.06. Logrono-Nájera 30.7 km

Valami hamisan szól 

Reggel nehéz, amolyan horkoló üzemmódból ébredek. Valaki énekel. Azt hallom, hogy portugál, de azt is, hogy hamis. A portugálból gondolom, Fabi (sok helyen megfordultam már, de más portugál anyanyelvüt még nem ismerek) énekel. Furcsa így ébredni. A mosdó felé csoszogva sejtésem igaznak bizonyul. Fabi a telefonjára feltett zenéjét hallgatja fülhallgatóján és közben énekel, vagy legalábbis próbál. Későbbi értesüléseim szerint Fabinak, a két évvel ezelőtti Caminóján nagyon fájt a térdje és akkor is ezt a dalt énekelte. Utána elmúltak a fájdalmai. Most is így próbálja a térd-fájdalmát elűzni. Egyéni, egyenes tünetkezelés...de miért nem megy ki az utcára, hogy hallja más is...? Miután a városi kútnál (alábbi fotó) palackjainkat megtöltjük, a hetes társaságunk újra összeáll és együtt indul útnak. Annak az útnak, amely közös, de mégis mindenkinek más, mert mindenkinek másról szól, mert mindenki más indítatásból indult neki az Útnak, a Caminonak. Egyik zarándokot idézném: Our Camino, but My Camino!

Aznapi, első fotóm: Fabi a városi kútnál vizet palackoz

Iglesia de Santiago el Real katedrális főkapuja fölött fehér paripán
lovagol a harcias Santiago Matamoros, vagyis a mór ölő Szent-Jakab.
Lábai alatt levágott mórok fejeinek tömkelege látható

Miközben a többiek a napi nassolnivalót szerzik be, én fotózkodom.
Zarándokutánzó. Padról készített időzített felvétel.
Még a szemem is lehunyom, koncentrálok a sikeres fotó érdekében

Ifa, Sergio meg én lemaradunk és együtt bandukolunk Logrono külvárosán keresztül, egészen a Grajera parkig. Itt  lemaradok, hagyom siessenek. Én ráérek. Egész napom előttem. Dudorászom, nézelődöm, fotózgatom a környező tájat. Egy nagy kiterjedésü park következik, ami körülölel egy tavat. Sokáig bandukolok ebben a szép környezetben.

Logrono tava, a Grajera park mellett
a Camino -fésűs kagyló- jelével

Másoknak is tetszik ez a hely. Sok a kocogó, futó, gyalogoló, bicikliző, egyszóval sportoló ember, no meg a Camino áthaladta miatt a zarándok is. Jó páran itt indulnak útnak, itt Logronóban "állnak rá" a Caminóra és járják végig a Santiago de Compostelláig tartó utat. A tó fölé kapaszkodom és felérek a mindent uraló tetőre. Visszanézek. Még látszik Logrono. Előttem, lenn a völgyben meg Navarrete. Egy pár lépés és máris ezen helység vonzáskörébe kerülök.  Itt, a tetőn egy pár önkéntest találok, akik üdítőt és gyümölcsöt kínálnak donativo, vagyis ki mennyit gondol, annyit ad alapon fogyaszthat frissítőt, gyümölcsöt. Én banánt vásárolok. Sajnos ipari környezet következik. Az autópálya egyik csomópontja mellett-alatt-fölött haladok előre. Óriási bika-reklám, az "El torro" bíztat a bikaviadalra. Ekkor lehunyom a szemem, kinyitom az agyam. A szemem nem lát, csak néz. Az agyam rááll Pamplona hullámhosszára. Pamplona, az őrült bikafuttatók, avagy az őrült bika elől futók városa jut eszembe. Itt találkoztam először a biakaviadal reklámjával, "látványos fogalmával". Tovább lépegetek. Egyre csak előre. Nagyjából úgy 70 cm-t másodpercenként. Ezzel a sebességgel távoldom szülőföldemtől de ugyanennyivel is közeledem Santiago felé. Ellentétes érzések váltakozva cikáznak át rajtam. Nyugtalanság és béke, szomorúság és öröm, a hon és az új tájak iránti sóvárgás... Bakancsaim ringatózása közben beleszendergek gondolataimba. Nem is veszem észre mikor kerülök a mindent uraló búzatáblák közé. Amerre a szem ellát, mindenütt csak búza, zöld búzatábla. Közben a földút jobb oldalán, úgy kb. 50 méternyire megpillantom egy kövön (Erdélyben, Romániában ez a kő országos kilométerjelzőként fungálna) a Camino jelét, a sárga fésüs kagylót. Egyre csak közeledem feléje, sőt, már itt is van ni. éppen mellette haladok el... Újra jó érzés önt el. Bizsergek a boldogságtól, hogy a célom fele haladhatok, boldog vagyok, hogy álmodozhatok. Hirtelen  így ébredek bele a Camino-életérzés örömébe: Buen Camino Peregrino! Még bíztatom is magam, s rágyorsítok. Csak amúgy suhan el mellettem a sok caminós sárga fésüskagyló, mint haladó vonat mellett a póznák.

Mielőtt Navarretébe beérnénk, "Don Jacobo" pincészetének rekláma bíztat a még hátra lévő távolság megtételére: még csak 576km van hátra Santiagóig...az már mégsem 820...
ez lépésekbe átalakítva, kb. : 1.170.000 lépés helyett már csak 823.000 lépés...

A központban lévő templom. Több részletben készítem el a fotót róla,
mert óriási méretei és a szűk utca miatt nem tudom egyben lefotózni

    Rövid pihenő és mogyorónassolás (Ifa kínálmánya) után máris újra útrakelünk.

i: Szent Jakab-zarándokút: ROTHER TÚRAKALAUZ 

Navarrete település szélén a Jakab-út a San Juan de Acra zarándokház (1185-ben alapítva) romjaihoz ér. Jó állapotban  találjuk Navarrete kis óvárosát. A szállás feletti platánfás, központi téren (kút) áll az Iglesia de la Asunción (16.sz). Látnivalója a feltűnő barokk oltár. Navarrete híres még a fazekas termékeiről (alfareria).

Kis város lévén hamar áthaladunk rajta.

Vörös föld a vörösbornak...jó talaj a szőlőnek

A környéket uraló, a város szélén levő templom

Navarrete camino-távlatból

A városra visszanézve, kedvem kerekedik és elindítom a magán Camino-Rádiómat. Ez abból áll, hogy rámondom a telefonomon levő hangrögzítőre az úton való történéseket, gondolataimat, észrevételeimet a Caminoról. Így rögzítem a napi eseményeket, az adatokat, amelyek a blogom vázát fogják képezni. Ez gyorsabb és biztosabb, mint a jegyzetelgetés, amire a zarándokszállóra való érkezésem után nincs nagyon idő a több tennivaló, a városnézés-sörözés, a közös ismerkedés miatt. Ráadásul az írást nem lehet művelni útközben, mozgásban képtelenség, ellentétben a hangrögzítővel, amelyet bármikor el lehet indítani, amikor az embernek a blogjával közölnivalója van. A Camino-Rádió elnevezés ötletét társaságunk egyik tagja adta, aki az esti közös beszélgetéseket nevezte így, nekem megtetszett, így átvettem és használom...

Elérkeztem egy kisebb dombtetőn lévő Alto de San Anton pihenőhöz. Itt már utol is értem a társaságot. Dél körül lehetett. Körülnéztem. A kilátó kisebb magassága ellenére Najera vidékét uralja és róla szép is a kilátás. Édességek, mogyoró kerülnek elő. Egymást körbekínáljuk. Nagy nevetés közepette észrevesszük az alábbi tiltótáblát:

Ezt a tiltótáblát sok más pihenőhelynél is fel lehetne szerelni... (itt főleg a hazai pihenőhelyekre gondolok)

Esőre áll az idő, fellegek gyülekeznek. Igen. Szemerkélni kezd. Előkapjuk esőköpenyeinket és a pár perces pihenő után továbbállunk. D pakolászás közben elelejti a hátizsákjába beiktatható víztárolójának a szipkáját (ez hosszú volt, de hogy is mondhatnám másképpen?). Sergio segít neki a keresésben. Megtalálják.

Közben én, az eső elől menekülve elhúzok előre, haladok kb. egy kilométert, D-t bevárom egy fa alatt...majd együtt megyünk tovább. Az első három esős-caminós napunk után ez már nem tűnik elviselhetetlennek. Alighogy ezen D-vel filózunk , óriási villanás, majd rögtön utána egy szörnyű robaj. Villám ütött egy közeli domboldalba, alig 200 méternyire tőlünk, egyenesen a dombtetőn lévő vaskeresztbe. Ezután mind sűrűbben és sűrűbben esik az eső. Eső után eső utáni útviszonyok: az úton víz és sár. A többiek együtt jövögetnek az amerikai csapattal. Az amerikaiak is heten vannak...ők is mint a "gonoszok". Rövidesen elérjük a Roland emlékművet. Ez a kőépítmény formailag leginkább egy frank fejsisakhoz hasonlítható. Ez egy csata emlékhelye. Itt, Nájera mellett vívott meg a mese szerint Roland, Nagy Károly nevezetes lovagja Ferraguttal, az óriással. Miután kardjuk eltörött, lovaikat pedig ököllel kölcsönösen agyonütötték, gyalogosan harcoltak tovább. Végül Rolandnak sikerült egy nagyobb kõvel fejbevágnia ellenfelét, emígy dőlt el a neves párbaj.

A Roland emlékmű

Haladunk Najera felé. Folyója mellé érve büdös lesz a levegő. Én, mint egy angol nyelvújjító D-nek megfogalmazom: a város ülepítője mellett, a "shitstation" mellett haladunk el. Sáros út, pocsolyák következnek. Bruno, Sergio is csatlakozik hozzánk. Négyen bandukolunk tovább. Még egy-két km és beérünk Nájeraba.

Egy bárban bevárjuk a két lányt. Várakozás közben sörözünk és a tegnapi horkolókoncert szomorú tapasztalai alapján hamar eldöntjük : nem alszunk többet "Municipale" szállóban. Kérdésemre, Bruno mondja ki a döntést: Albergue Municipale? No way, Lazlo! Megbeszéljük, hogy egy magánszállót kéne keressünk, valamilyen olcsóbb hostelt, ahol horkolásmentesen, jobban kipihenhetjük magunkat. 

Miközben a szállók között tallózunk, nyitott szemmel poroszkálunk a már megszokott Calle de Mayor-on. Így nevezik Spanyolországon majdnem minden helység főútcáját, amely a központ felé tart. Nájera egy nagy, vörös szikla tövében épült. Nevezetessége a Santa Maria-kolostor. Nagyon szép az altemplom is, egyik falát az említett nagy vörös szikla alkotja, sõt a sziklába vájt helyiségek is csatlakoznak hozzá.

Térkép és magassággrafikon: El Camino 8. nap

i: Szent Jakab-zarándokút: ROTHER TÚRAKALAUZ 

A navarrai király egykor virágzó tartózkodási helyén nem sok maradt, amiben ma gyönyörködhetnénk. Az egykori római védelmi pontot, Najerát előbb a nyugati gótok foglalták el, majd az araboké lett. 923-ban az idősebb Sancho Garcés király foglalta el. Miután az arabok 924-ben elpusztították Pamplonát, a navarrai király székhelye átkerült Najerába. 1045-ben III. Garcia Sánchez király egy csoda folytán megtalált Mária-portré miatt alapította itt a Santa Maria la Real-kolostort, mint püspöki székhelyet és királyi temetkezési helyet, amely 1079-ben a cluny rend fennhatósága alá került. Az eredeti kolostor elemei közül csak a csoda színtere és a Panteón real (királyi kripta) maradt fenn. Különösen nagy értékű Dona Blanca de Navarra (12 sz.) román stílusú szarkofágja. A templomot 1432-ben alapították. Látványosak a finoman faragott stallumok (15 sz.) és a kerengő aprólékos kidolgozású kőcsipkéi (16 sz.). A 17. századtól Nájera elvesztette katonai és ezzel együtt gazdasági és kulturális jelentőségét. A függetlenségi háború (1808-1814) idején a francia csapatok a város nagy részét elpusztították.

Ünnepnapok: Jún. 24-29 San Juan és San Pedro ünnepe. Najera legnépszerűbb fiestája, csúcspontja a vueltas, amelynek során emberek ezrei táncolnak és énekelnek fúvószenére az utcákon. Július második fele: evocaciones, fényűző színházi előadások a város történetéről. Szept. 16-19 San Juan Martír és Santa Maria la Real védőszentjének ünnepe. 

Miközben nézelődünk, Jooval találkozunk. Kiderül, hogy jó volt a szállóval kapcsolatos döntésünk, ugyanis elbeszéléséből kiderül, hogy az itteni Albergue Municipale donativo (ő ma ott tölti az éjszakát) és hogy háromemeletes ágyak is vannak benne... nem nagyon jön be nekünk. Fabinak ki is csúszik a száján: Auschwitz... Hát igen. Hét napi közös szállás után elkel egy kis elkülönés, egy csendesebb éjszaka. Majd még lesz alkalmunk a Camino során többágyas albergue-szobába tömörülni. Nemsokára kapunk is egy négy szobás apartmant. Mi hatan vagyunk, így két-két személy jut egy-egy szobára. D Brunóval, én pedig Sergióval közösködöm. Nagy is az öröm a lányoknál. Természetesen ők ketten szobatársulnak. Végre nem kell óvatoskodniuk az átöltözéssel stb... Miközben tisztálkodunk, megtelik a negyedik szoba is, Lili Californiából, egy angol zarándok társaságában. Miután egymást kikérdezzük ki mit nem szeret csinálni a mindennapokban, D-ék eldöntik: Fabival én megyek el vásárolni... No ezt tényleg megkaptam...de vajon Fabi szeret-e (vásárolni)? Az ukász félreérthetetlen: tészta sok zöldséggel és kevés sonkával (székelyül: zöldséges-sonkás laska). A majdnem vegás kaja összetevőit kell együtt megvásárolnunk, majd nyomtatéknak pedig az elmaradhatatlan bort és sört. No persze az utóbbiakból minél többet... Fabival leginkább angolul, de sokszor kézzel-lábbal értekezem. Ő rengeteg zöldséget szeretne, én meg sok húst...salátára nem megy a sör, ezt próbálom neki elmagyarázni, megérti de úgy látszik mégsem. Alig 15 dekára sikerül fellicitáljam a sonka mennyiségét...és ez hat felé oszlik... Hát igen. Ezt a menüt nem igazán tudnám megszokni. No, mindegy, legyintek és így morfondírozom magamban: önkéntelen fogyókúra. Aztán útban a szálló felé nevetgéltem magamban. Elképzeltem: előttem egy zsák saláta, amelyet félóra alatt tudok csak elfogyasztani, azonban tíz perc alatt megemésztem. Akkor nem inkább puliszkát kéne fogyasszunk? Az is tíz percet tart bennünk... A lisztet viszont már 1 Euróért megkapnánk...az oszlana hat fele, tehát fejenként nagyjából úgy 18 Eurócentből megúsznánk a dolgot...

Komolyra fordítva a szót, este hét óra lesz, mire a drága, 15 Eurós zarándokmenü helyett jóízüen elfogyasztjuk a nagyvolumenü-menüt, a bőséges, a 8 Eurós, a közös gyártású vacsorát, majd végigkóstoljuk a jól megérdemelt többféle spanyol gyártásu sört meg bort. Későre jár. Nyugóvóra kell térnünk. Holnap is nap van. Reméljük, hogy egy szebb és melegebb, eső- és sármentes nap virrad ránk. Most pedig, hogy én vagyok az első az esti búcsuzásban, én mondhatom ki elsőnek, hogy: jó éjszakát! majd elhangzik ugyanez más nyelveken is: (spanyol)buenas noches! (portugál)boa noite! (olasz)buonanotte! (francia)bonne nuit! és most az egyszer, utolsóként angol nyelven: good night!......