2013.12.29. Kétnapos túra a Dél-Hargitán, második nap 29km

 Második szakasz: Büdösfürdőtől Tusnádfürdőig

Másnap nehezen ébredtünk, de szép időre. Reggeli szöszmötölés. Nem mindenki tud gyorsan pakolni, készü lődni. Mi közöttük vagyunk. A reggeli 8.00 helyett (a mai túra hossza miatt ekkor ajánlott indulni)   9.30-kor indultunk útnak. Gerinctúránk során a mai nap a következő magaslatokat fogjuk látni-érinteni: Angyalka-tető (1.458m), Kakukk-hegy (1.558m), Fenyős-csúcs (1.310m), Mitács-nyereg (kb.1.100m) és a Nagy-Piliske (1.373m).  A Nagy-Piliske alatt fogunk  balra a gerinről  leereszkedni Tusnádfürdőre. Innen  vonattal szeretnénk Csíkszeredáig eljutni. Hogy mikor indul a vonat  Tusnádfürdőről?  Nem tudtuk.  Nem is akartuk tudni. Nem akartuk, hogy ettől függjön túránk végkifejlete.

Előkerültek napszemüvegeink. Egy fertály óra alatt elértünk a régi higanybányához, majd a közeli régi bü-dösfürdői bolthoz, amely már nem működik. Tetőszerkezete hiányos, a víz befolyik itt-ott. Lassan már a múlté. 

Visszaemlékszem, jó pár évvel ezelőtt még szüleinkkel jöttünk ki Büdösfürdőre egy-két hétre és egy közeli faházban tartózkodtunk. Csomagoláskor kifelejtődtek az evőeszközök. Apum kanalakat és villákat kellett faragjon. Gyerekként ez volt igazán az élmény...két héten keresztül fakanállal és favillával enni.

Megkaptuk a Büdösfürdőről kivezető, a Kakukk-hegy felé irányító jelzést. Ez is kék vonal. Valójában végig a Hargita gerincén az. Elindultunk a hegyre felfelé. Hamar kiértünk a tetőre. Balra fordultunk és hosszú ideig, a hegygerincen dél felé tartottuk az irányt. Rövid idő elteltével kijutottunk az Angyalka-tetőre. Szép idő révén kilátás nyílt minden irányba, többek között a közeli Csíki- és a távoli Fogarasi-medencék felé is. Kornél meg is ragadta az alkalmat és sűrün keccintgette fotógépe ravaszát.

Csíki havasok, hó nélkül

A ködben levő Csíki-medence, a Csíki-havasok, leghátul a Nemere-hegység

Az Angyalka-tetőn (1.458m)

A Fogarasi-havasok 

Kornél (a zacskós Yeti) ázás ellen zacskóval burkolta be a lábát,
de az csak egy pár km-t tartott, a talpa mentén hamar elszakadt 

Egy kellemes, melengető zuzmós napsugár

A Kakukkhegy felé vezető, utolsó emelkedő

_

Pontosan a megyehatáron levő Kakukk-hegy (1.558m), jellegzetes taréj alakú csúcsával

Nagyvadles a Kakukk-hegy nyugati oldalán

A Kakukk-hegyi menedékhely, három hasonlót a Szelő-tető alatt (Csíki-havasok),
Fehér-mezőn (Nagyhagymás-hegység) és az Ördög-tónál (Hargita-hegység) állítottak fel

A menedékhely belül: emeletes faágy, hat személy részére

A menedékhely belül: a "büfé"

Mint a villám

A Kakukkhegyről való ereszkedés közben: pillantás nyugat irányába, Erdővidék felé...

... no meg a légvonalban kb. 120 km-re lévő Fogarasi-havasok felé

Pózolok az ösvényen. Háttérben a Nagy-Piliske, balra tőle, hátul a homályban a Királykő-hegység

Balról a Nagy-Piliske (1.373m), jobbról, háttérben a Brassói-medence kezdete

Pillantás a Csíki-medence felé: a ködből kiemelkedik a Lázárfalva mellett található Holló feje (1.073m)

Két és fél órás, gerinc mentén való kacskaringózás után, fél négy körül megérkeztünk a Mitács nyeregre. Már igencsak laposan kezdett sütni a nap. Keresztül-kasul óriási mennyiségü, különféle nyom vezetett mindenfelé. Nagyobbrészt állati eredetű. Medve, vaddisznó, szarvas, stb.stb.

A nyomok nem mindig mutatják a jó irányt...

Összel kell jönni ide, amikor a lomb még a fán található, és persze olyan szép sárgás-rozsdás színü

A jel nehezen volt követhető a ritkás, tölgyfaligetes nyeregben. Az irányt sejtettük. Későre, de magkaptuk a jelt a nyereg végénél. A közelgő naplementére gondolva, sietősen továbbhaladtunk. Emelkedő következett. Beléptünk a Nagy-Piliske vonzáskörébe. Sokat gyalogoltunk, kanyarogtunk a gerinc mentén, a szintet követve. Nem igazán tudtuk még mennyi van hátra a letérőig. Mind vártuk-lestük, mikor kell leágazni balra Tusnádfürdő felé. Negyed öt volt. Kb. fél óra még a teljes sötétségig. Kiérve egy platóra, ez a látvány fogadott:

A nap a Déli-Kárpátok felöl süt...még egyelőre...

A Bucegi-hegység tetején a Coștila TV-torony (2.488m)

A távolban felsejlik kedvencem, a Királykő-hegység, előtte-balról a  feketehalmi (Codlea-i) magura

Jobbról balra haladva: Fogarasi.havasok, Királykő-hegység, Bucegi-hegység, Nagykő-havas

Őz suta

Árnyékaink játéka

Napunk utolsó fényképe az utolsó (nap)fénysugárban

Kitérő következett. Végre a Nagy-Piliske alá értünk. Azt kellett megkerüljük bal felölről. Mehettünk még kb. egy bő fél órát. Szürkülödött egy sűrü fenyveserdő közepén. Volt nálunk fejlámpa. Kornél az övét fel is tette. A "legmedvésebb", a Tusnádfürdő fölötti fenyves következett... Ilyenkor menthetetlenül eszébe jut az embernek néhány horrorba illő medvés történet, amelyet az emberek és a média terjesztenek. Elővettük a "fütyülőnköt". Öt-tíz másodpercenként egy-egy erőset füttyentettünk a medvéket elriasztandó. Eddig sikerült. Legalábbis eddig nem állt útunkba egyetlen egy sem... Este hat óra. Sűrű erdő-sűrű sötétség. Elértük végre valahára a kék keresztet. Ez volt a letérő Tusnádfürdő felé. Most már feltettem én is a fejlámpámat. Ahogyan igyekeztünk, haladtunk lefelé, vagy két alkalommal meg-megérintett valami. Hát... nem kis ijedségnek jártam a végére. El kellett teljen egy-két másodperc, mire ráeszméltem, hogy csak egy ág...Ebben a völgyben nagy volt a hó. A napokban, frissen hullhatott. Egyre hidegebb lett. Kezdtünk fázni. A fáradság, no meg az a 20 fok hőmérséklet különbség: fent a gerincen +5 fok volt... mire Tusnádfürdőre értünk -15 fok lett. Gyorsabban kezdtük szedni lábainkat. A lejtő most már nem volt annyira meredek, szélesedett az ösvény és egyre több (emberi) nyom tűnt fel a mély hóban, fények, hangok szűrődtek felénk. Közeledtünk Tusnádfürdőhöz. Még jobban megszaporáztuk lépteinket. Megjelent az első ház és vele együtt az első utcai világítás. Villanyoltást iktattunk be (fejlámpa). A füttyöt is kihagyhattuk. Nem volt szükség rá. Már amikor az Olt hídján is áthaladtunk, megpillanthattuk az onnan öt percre lévő vasútállomást. Lassan a medve-veszély miatt felgyüllemlett adrenalin kezdett felszívódni. Már "lenyugodva" vártuk be a máris közeledő vonatunkat, amellyel Csíkszeredáig utaztunk. A vonaton, beszélgetve csak akkor fogtuk fel, hogy vége az esti "bolyongásnak" és egyben a két napos gyalogtúránknak is. Örvendtünk, mert vége a sötét fenyvesnek, de ugyanakkor bánkódtunk is, mert vége szakadt annak az élményáradatnak, aminek részesei lehettünk.