2016.07.14. Első nap: A magyar Szent Jakab-út

 Páros zarándoklat páratlan tapasztalatokkal
Budapesttől Lébényig

I. Szakasz: 42.0 km
 Budapest, Üllői-út 11sz. - Zsámbék, Mányi-út 65sz.

A dalolás napja
Merj csendben lenni!

Távolságok útfajta szerint
Földút .................................... 12.0 km
Köves, murvás, homokos út ......... 11.0 km
Aszfaltút ................................ 19.0 km

Esőre áll. Sőt mintha esne is. A sportcipőmet veszem fel, az vízállóbb. Van egy száras bakancsom is, azt egyelőre váltónak tartogatom és a zsákom aljára száműzöm. Felmegyek az alagsorból és kèt perc erejèig kifelè nèzek a hostel főbejáratán keresztül. Közben eláll, közben elered. Engem az elered szó érdekel. Ahhoz kötöm a döntèsemet: a vízálló sportcipő. Andinak nem nehèz dönteni, mert ő csak egy lábbelit hozott az útra. A közben eláll és közben elered nem a legjobb változat. Nem tudod, hogyan öltözz. A ponchót magadra terítsd, vagy csak egy sima széldzsekit vegyél magadra. Végül is valahogy neki kell indulni. Mégpedig gyalogosan. Start az Üllői-út 11-től, az aznapi szállásunktól a Budapest Art Hosteltől. Elindulunk, nem vesszük igénybe a BKV szolgáltatásait. Keressük a reggelizőhelyünket és meg is kapjuk a Vásárcsarnokkal szembeni Burger Kingben. Reggel kilenc. A környéken csak az nyit ilyenkor. Majszoljuk a sonkás tojásos tortillát. Ízlik. Kifele bámulunk. Pontosan idelátni a Szabadság-hídra. Megint csepeg. Eláll, de újra elered. Azért inkább esne. Hátizsákjainkra védősuska kerül és előkészítjük ponchóinkat is arra az esetre, ha netán jobban esne (jobban esne, ha nem esne). A Váci-utcán folytatjuk útunkat. Pénzes, shoppingos terület. Távol áll pillanatnyi érdeklődésünktől. Hamar áthaladunk rajta. A Vörösmarty téren a Gerbeaud-háznál élesen balra fordulunk és a Duna-Corso mellett elérjük a vén Dunát.

Még Pesten a Duna-Corso közelében. Felhős az ég, fény hiányában csak a körvonalak látszanak:
Andi a fényesre dörzsölt combú "rézangyalka" mellett, háttérben a budai vár

A Duna mellett haladunk, majd rövidesen a Lánc-hídon találjuk magunkat. Átmegyünk Budára, a Clark Adam térre, az alagúthoz, ahonnan indul a "magyar Camino". Itt található Magyarország "0"-s kilométerköve.

Már Budán, a Clark Adam téren, a Vízivárosban,
a Clark Adam alagút bejárata közelében. 
Itt máris dalolósra fogom magam.
Dúdolom azt a bizonyos Kárpátia-dalt:
"Bizalmam az ősi erényben"

A karom hosszabbodik. Ez már egy jobbacska szelfi.
Ez Útunk kiindulópontja, a közeli"0"-s kilométerkő.
Az Üllői-út 11.-től itt már három km a surranóinkban

A Clark Adam (skót építész) alagúton átkelve, máris a Horváth-kertben találjuk magunkat.

Dúdoltam, énekeltem, fütyörésztem bizonyos részeket, verzéket stb...

Déryné szobra, amely a közelben található

Majd arra gondolva, hogy a mai nap a János-hegyi kilátót is meg fogjuk látogatni:

A Sváb-hegy tetejére (a Normafa felé), felfelé tartva

Még mindig esőre áll.  A fővárosra még így is gyönyörű a rálátás

Még mindig a Normafa. Bicikliútak, sétányok, túristaútak keresztül-kasul

Az a bizonyos négyes csomópont:
itt a Mária-út É-D, Mária-út K-Ny, Szent Jakab-út és a Magyar Zarándokút
keresztezi egymást

i: Szent Jakab zarándokút - Zarándok útikönyv 
NORMAFA: a Sváb.hegy és a János-hegy vonulatában található. A Sváb-hegy legmagasabb pontja, 477 méteren fekszik. Ez a terület a Nemzeti Színház tagjainak igen kedvelt kirándulóhelye volt. Egyik színésznője itt énekelte el Bellini "Norma" című operájának nagyáriáját. Ennek emlékét őrzi a Normafa elnevezés.

A Szent Anna-kápolna

i: Szent Jakab zarándokút - Zarándok útikönyv 
ANNA-RÉT: a XVIII. századtól kezdődően Budakeszi szőlőtermelő lakósság egyik kedveltebb kirándulóhelye a Budai-hegységben, a Normafa és a János-hegy között helyezkedik el, mintegy 500 méterre a Normafától és 1200 méterre a libegő felső állomásától. Közvetlenül a gyermekvasút Virágvölgy megállójától érhető el.
Szent Anna-kápolna: Szent Anna tiszteletére, 1825-1830 között építették fel.

A Szent Anna-réttől egy kis "önkéntes", egy órás, sárga kagyló mentes kitérő következett. Meglátogattuk a János-hegyi Erzsébet-kilátót. Azelőtt persze tanakodtunk. Hogy legyen, mint legyen? Ez volt a kérdés. Eleinte, sőt egy nappal azelőtt is mind azt a bizonyos nótát dúdoráztam. Így bement a fejünkbe a János-hegyi kilátó, mint célpont... Minden rendben lett volna, csak egy kicsit későre értünk az eltérőhöz. Mire meggyőztem Andit, hogy nem fog sok időnk maradni a lényegre, vagyis arra, hogy Zsámbékra idejében érkezzünk és tényleg már Andi sem akarta azt az egy órás kitérőt már kezdtem bizonytalan lenni magamban. Mire tényleg az i-re feltettük volna azt a nagy pontot, egymásra mosolyogtunk és én elindultam nagy dérrel és dúrral ... a János-hegy felé...

A "Sziszi"-kilátó

Akkor most megint csak halk dúdorászás, fütyörészés:

i: Szent Jakab zarándokút - Wikipédia

ERZSÉBET-KILÁTÓ: Száz éve közismert kirándulóhely, mely Budapest legmagasabb pontján, a Budai-hegységbe tartozó kupola formájú János-hegy tetején, 527 méteres tengerszint feletti magasságon áll.Ez az építmény az akkori Európa egyik leghatalmasabb ilyen jellegű építménye volt. Neoromán stílusban épült, kör alaprajzú építmény 23,5 m magas és 100 lépcső vezet fel a legfelső szintre. Az alapnál az épület kerülete 53 méter, majd a felére csökken.

Kilátás az Erzsébet-kilátóból

A negyedik teraszról tiszta időben 75–80 km-es körkilátás nyílik, ritka tiszta időben a Magas-Tátra csúcsai is kivehetők. A szocializmus éveiben a kilátó tetején messzire világító vörös csillag volt. A rendszerváltás után ezt eltávolították. Az 1990-es évekre az egész kilátó állaga leromlott, életveszélyes állapota miatt a felső szinteket a látogatók elől lezárták, teljes felújításá-ra 2001 és 2005 között került sor.

Kukkantás a negyedik emeleti körteraszról

    A kukkantás eredménye:

Közelítés Budapestre, az Ország-házra

Visszatérve a Szent Anna-réthez, (és most már nem bánkódva az ötven perces kitérő miatt, de még mindig aggódva a több, mint biztos késői zsámbéki érkezés miatt) lekanyarodtunk Budakeszi felé, elhagyva a Sváb-hegyet. Váltakozó dőlésszögű ereszkedő.

Megkerült a kagyló. Jelzés értékü öröm

A "golyvás" fa

Nemsokára a Makkosmária kegytemplomnál találtuk magunkat. Ez gyorsan ment. Két km kb. 15 perc alatt.

i: Szent Jakab zarándokút - Zarándok útikönyv

A makkosmáriai Angyalok királynéja-kegytemplom a Székesfehérvári egyházmegye egyik búcsújáróhelye. Makkosmária Budakeszitől délkeletre terül el, mindössze néhány házból, gazdasági épületből és a híres kegytemplomból áll.

Története

A hiteles történet szerint 1731-ben egy Traub János nevű legény a budakeszi határában fekvő szőlőkbe igyekezett, mikor egy útszéli tölgyfánál Krisztus arca jelent meg előtte. Traub később megbetegedett, majd gyógyulása után egy Falconeri nevű olasz származású budai festőtől vásárolt egy a Gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázoló olajfestményt és a képet az útszéli tölgyfára helyezte. Hamarosan mások is látogatni kezdték a helyet és Acsádi Ádám veszprémi püspök kivizsgáltatta az eseményeket, majd engedélyezte, hogy a szentképet nyilvános tiszteletben részesítsék. Később az összegyűlt adományokból kis kápolnát építettek a szentkép fölé, melyet a közelben élő két remete gondozott. A népszerű zarándokhelyen az Óbudán működő Trinitárius szerzetesrend egytornyú templomot és egy kis kolostort épített. A rend, „A Fogolykiváltó Szűzanya Szentháromságról nevezett Rendje" a török ellen folytatott harcok idején egész Dél-Európában a fogságba esett keresztények kiváltásán fáradozott. Pénzt gyűjtöttek és sok esetben a szerzetesek saját magukat cserélték ki egy-egy hadifogolyért.

Koller Ignác veszprémi püspök 1768-ban szentelte fel a templomot tízezernél is több zarándok jelenlétében. A templomban elhelyezték a tölgyfa törzsét, valamint a szentképet. Miután II. József császár 1784-ben a Fogolykiváltók Rendjét is feloszlatta, a virágzásnak indult Mária-kegyhelyet is bezárták és a kegyképet, valamint a fatörzset a budakeszi plébániatemplomba szállították. A kolostor és a templom világiak kezére került és néhány évtized alatt rommá lett. Az első világháború alatt Miller József budakeszi plébános a templomromot a hozzátartozó kolostorral együtt az egyház számára visszavásárolta.

A második világháború előtt néhány évvel a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére alapított Szervita Rend papjai kezdtek újra szentmisét mondani vasárnapokon és Mária-ünnepeken a romokból összeállított kis kápolnában. A háború alatt és után mind többen jöttek ide hadifogoly hozzátartozóikért imádkozni és meghonosodott a Fogolykiváltó Boldogasszony tisztelete. A hívek adományaiból és munkájából a szervita atyák 1938 és 1947 között felépítették a jelenlegi templomot, melyet 1950-ben Shvoy Lajos székesfehérvári püspök szentelt fel. Újra elhelyezték a Budakeszi plébániatemplomban őrzött fatörzset és kegyképet. A szerzetesrendek felosztása miatt 1950-ben távozni kényszerült szervita atyák helyébe, az egyházmegye keretébe felvett P. Tamás János jezsuita atya vezette a kegytemplomot 33 esztendőn át. Az 1964-ben felújított templomot jelenleg a Domonkos-rend működteti. A háborús idők elmúltával a kegytemplomban továbbra is a „foglyokért" imádkoznak, a kábítószeresekért, alkoholistákért, a testiség-, a szerencsejátékok- és minden más káros szenvedélyek rabjaiért.

Budakeszi "átszelése" után betértünk a pátyi erdőbe. Én dzsungelnek nevezném. A szúros, csípős aljnövényzet majdnem véresre simogatta csóré lábszárainkat.

A vadhálón néha át kellett mászni. Ezzel szórakoztunk is egy kicsit.
Megtörte a dzsungel egyhanguságát. Főleg a jel megtalálása nyújtott (sárga nyíl) nagy élvezetet

Kérem a következőt!

A pátyi tölgyerdő egyik szép tisztásán

Én, a zarándok. Hátizsákomon a Szent Jakab-kagylóval

Lyukad a zokni. Beindul a zarándokzokniszervíz

A vadlesről engem les. Én meg őt

Páty. Bemenjek, ne menjek?

Ő már benyit. Majd együtt bemegyünk

Pátyi borpince

Pátyon a települést elhagyó töki úton menetelünk. A sok megtett kilométer (kb.32km) rányomja bélyegét a nap hátralévő részére. Innen még kb. tíz km Zsámbék. Pátyot elhagyva (hála...), az aszfaltút átvált homokos-sárosra. Egy jó darabig felfelé tartunk. Pocsolyákat, sárkupacokat, gödröket kerülgetünk. Ez lassítja haladásunkat.

Kísérletezgetek fotózás gyanánt

A kísérlet végre sikerül (legalábbis szerintem...nekem tetszik). Tökéletes, szép zarándokemlék

Felérünk egy dombtetőre és onnan nézünk "szerteszét". Előttünk már látszik Tök és egy kissé balra tőle Zsámbék is. Innen már lefelé kell tartsunk. Csúszkálunk a sárban. A tegnap esti felhőszakadás eláztatott mindent. Ránézek a lábbelimre. Sár. A lábam meg fáj. Lehet, hogy a bakancsomban jobban éreztem volna magam? Bocsánatot fogok kérni tőle és holnap abban fogok bandukolni. Fiatal, még csak három éves, de tapasztalt. Már kb. 1.100 km óta velem tart hegyen-völgyön keresztül-kasul. Majd mikor már nem fogja bírni, ki fogom állítani a pincébe és felcimkézem az aktuális kilométerállásal... Mert meg fogja érdemelni. Már most megérdemelné. De azt tartják, hogy nem szabad tárgyakhoz ragaszkodni... Emígy töprengek magamban. Mindeközben a dombhátból lapály lesz és nini...egy tanya. Igen a térképen is itt van a semmi közepén feltüntetve. A leírásban meg az Újmajor néven szerepel.  Körülnézünk. Igen, most itt vagyunk a semmi közepén. Forgatjuk is a fejünket rendesen, nehogy egy őrző eb lerohanjon minket. Patakon kelünk át. Tábla: tartsunk előre és 440m után tartsunk balra. Hogy mérjük le ezt a bizonyos távot? Kisvártatva balra le is ágazik egy mezei út. Hátranézek. Közlöm Andival, hogy nincs még meg az a 440 m. Tovább megyünk. Rossz döntésem miatt a balos letérő balosan sül el.  Haladunk előre, tovább. Kihagyjuk a letérőt. Ezt még fogom hallani a mai szent nap... Úgy húsz perc elteltével ismét szomorú tapasztalat: megint rossz döntés és így plussz 500 méter gyaloglás...Ez nem jön jókor. Már túl vagyunk a mai 38 km-en is. Ilyenkor nem tud az ember mindenen mosolyogni, sőt inkább minden apróságon inkább zsörtölődik... Következik a győzedelemes zsámbéki bevonulás. Mint két sebesült katona sántikálva, lábainkat már majdnem húzva poroszkálunk, amikor felsejlik a távolban az a bizonyos zsámbéki romtemplom. Hála a... Andi van elöl. Most már ő dönti el, melyik utcát, letérőt választja. Az irány jó. Az idő is: 20.30... Hű...a szállás, meg azelőtt a kajálás... Mányi út. Keressük cefetül. Két-három járókelőt is megkérdezünk. Ők is csak kb. tudják. Még mindig menetelünk. Az utolsó száz méterek...Végre megpillantunk egy pékséget. Majd ide fogunk visszajönni egy kicsit később. Megkérdeztem. 22.00-ig vannak. Jó hír. Csak az a baj, hogy már lassan este kilenc. Nem baj. Még mindig nem baj. Bejutunk a központba. Innen a templom mellett lefelé fut a magyar Camino. De hová? Merre? Hol van az a ... szállás? A Zichy kastély felé veszzük útunkat. Jó döntés. Integet is egy zsámbéki lakós ...arra, arra. Na még egy kevés és... Ki vagyok. De ki leszek? Andi is kivan. Még holnap is van nap...és még mindig gyalogolunk. És még mindig ma van és még mindig gyalogolunk. A fenne vinné el...Hát hosszúra sikeredik ez a mai nap. Most már nem dalolunk. Ilyen lenne egy teljesítménytúra? Az időszűke miatt tovább hajszoljuk magunkat. Nem szeretem a kényszerűséget. Főleg nem a kényszerű sietséget. Sajnos tovább kell menni. Mit menni? Lépegetni. Mit lépegetni? Magunkat már csak vonszolni tudjuk.. és felfelé. Felfelé? Igen. Az út felfelé tart. Az áldóját, hogy szépen fogalmazzak... Igen... merthogy ugyebár ez egy zarándoklat...spirituálisnak kell lennem. Végre. A szürkületben nemsokára meglátunk valamit. Vagy valakit? Egy ember és egy autó körvonalazódik ki előttünk. Igen. Egy emberi teremtmény üldögél egy autó motorházán és... igen, integet felénk! Most már végre vége. Véget ért a 10kg-os hátizsákok és jómagunk cipelése. Vége van a 42km-nek... Hátizsákos gyaloglás vége. Most. Pitstop. Információ- és lábbeli csere. Elmondása szerint nyugalmazott katonatiszt az itteni önkéntes, aki ezt a premontrei egyház szálláshelyet adminisztrálja. Felajánlja, hogy elvisz addig a bizonyos pékségig. Hm. Ez a felajánlás jól esik fáradt zarándoklábainknak. Jól esik az újramelegített pizza is. Kajálás közben párbeszéd alakul ki a tulaj, az elárusítónő és közöttünk. Majd beesnek a pult mögé, amikor megtudják, hogy egy nap alatt honnan juttunk idáig és főleg, hogy hová tartunk a következő napokban. Vásárolunk másnap reggelire is egy pár dolgot, aztán uzsgyi, vissza a szálláshelyünkre... Mit uzsgyi...sántikálva poroszkálunk, mindaddig amíg visszamelegednek lábizmaink és izületeink. Na, még egy km és aztán tényleg vége. Hát, dehogy vége! Elvétjük az utcácskát, ahol fel kéne térjünk a Mányi-útra. Kis település, de a közeli szőlőhegyek miatt sok a kis, kanyargós föl-le vezető utcácska és emiatt elszúrjuk. Igen, többesszámban mondom, hogy szúrjuk, mert együtt döntöttük el az irányt. Na, még mindig lábon, gyalogolva. Igaz, most már zsákok nélkül és változatosságképpen a szandáljainkban, de úgy is... Mikor leszünk már vízszintben? Végül is mindegy, ez is belefér. Most, hogy már jóllaktunk, boldog gyomorral közeledünk szálláshelyünk felé. Későre, de megérkezünk. Most már csak a tisztálkodás-tusolás van hátra. Közben konstatáljuk, hogy az előttünk érkező két hölgy bizonyára húzza már a csendest. Bekenjük az Andi által cipelt hűsítő krémmel az izmainkat, izületeinket. Maszírozzuk, simogatjuk lábszárainkat. Ezt kétszer-háromszor tesszük, gondolva a másnapi szakaszra, amikor is már rendben kéne legyenek a gyalogló végtagjaink. Későre jár. Este tizenegy lehet, mire ásítozva, nyújtózkodva visszavonulunk és bebújunk hálózsákjainkba. Most már nem gondolunk sem a dalok napjára, sem a dalokra. Most már nem dalolunk, nem dudorászunk, és még csak nem is fütyörészünk. A napi élményeken magunkban kuncogva-rágodva zuhanunk mély álomba. Szép zarándokálmokat! Jóccakát!

A teljes magyar Camino, bekötőútja az osztrák Jakobsweg-nek, amely
Wolfsthalból indul a spanyolországi Santiago de Compostella felé.
Mi Lébénybe tartunk. Nekünk ott fog véget érni az Út.
Addig 169  km, onnan Santiago még 3.210 km...

 Ez a könyvecske lesz kalaúzunk nyolc napos zarándoklatunk során.


A napi szakasz térképe: