Vándor Laci: 4.Nap 02.06. Pamplona-Puente la Reina 24.4 km

Ahol a szél és a csillagok útja találkozik

Nehezen indul a reggel. A készülődés lassan folyik. A reggeli választék nagyobb városokban általában a következő: vajas croissant kávéval, vajas piritós teával vagy narancslével, pintxos (ejtsd: pincsosz, kisebb kostoló-falatkák nagyon sokféle választékkal), vagy bocadillo (középen elvágott bagett sajttal és különböző sonkával). Pamplonában egy kis bárban csapatunknak is nagyjából ez volt a reggeli-választéka. Mindenki izlés szerint rendelt. Én piritóst ettem narancslével. Miután reggeliztünk, útnak indultunk. Nehezen ment a gyaloglás a tegnapi buli után, de az első bemelegítő kilométer után már könnyebb volt.

Pamplona-városháza

Indulatban, még egyben a csapat

Cizur Menorban a többiektől lemaradok. Leülök egy autóbuszmegálló padjára, egy kis pihenés után vizet tankolok és fotókat készítek a templomról, ahol zarándokszálló (albergue) is működik.

i: Szent Jakab-zarándokút: ROTHER TÚRAKALAUZ

A kis, erődítményszerü, román stílusú Iglesia de San Miguel templomot Cizur Menor település bal szélén a 12.században a johanniták építették, akik itt is zarándokszállást tartottak fen. Látványos a 13.századi templomkapu és megragadó a szerény templombelső. A központban található a Mihály arkangyal tiszteletére szentelt Iglesia Parroquial, melynek szép román stílusu portálja van.

Cizur Menor - Iglesia de San Miguel

Guendulain grófok (16.sz) várkastélyának romjai

Elhaladok a várkastély romjai mellet, majd szinte ugyanabban az időben magam előtt meg-pillantom Fábit és Joot. Joo sántikál, Fábi pedig türelmesen mellette lépked. Lassabban haladnak, így nem nehéz utolérni őket. Nekem meg a térdem fáj. Kapok Fábitól egy mentolos raktapaszt, amitől nemsokára nagyjából el is múlik a fájdalmam. Még egy kevés ideig velük tartok, majd előre megyek. Ez így tart több kilométeren keresztül, így be-bevárva őket, közben fotózgatva, gyönyörködve a tájban. Sok biciklis zarándok kerül el bennünket. Közeledtüket csengetve jelzik. A peregrino (gyalogos zarándok) elnevezést felhasználva, elnevezzük őket bicigrinoknak...

Don Quijote szélmalmai a Sierra del Perdónon

Zariquiegui: a Szent András templom román kori bejárata

Utolérjük Zariquieguiban az élboyt és a mai napi utolsó emelkedő előtt -Alto del Perdón- elfogyasztunk egy-egy bocadillót és egy kevés folyadékot. A többiek már elindulnak, én még maradok. Pepecselek egy kicsit a vízálló raktapasszal. Ki kell cseréljem a jobb bokámon. Zubiri előttről a régi még rajtam van. Megint egyedül vagyok. Így a jó. Nem is nagyon erőltetem, hogy utolérjem őket. Jó, hogy előttem vannak. Legalább nem zavarnak a "zsivajukkal". Azért is jó, hogy előttem járnak, mert mutatják az irányt is meg a ritmust is és nem veszítem el a napi adag-érzékemet sem. Viszont Alto del Perdónnál újra utolérem a kettős Fábi-Joo csapatot. Az írek -mint mindig- gyorsabbak, ők már lementek a magaslatról.

Virágtenger csalogat felfelé az utolsó szakaszon, buzdítva (is) az Alto del Perdón megmászására

Alto del Perdón magaslatán (790 m) álló, fémlemezből készített, zarándokkaravánt ábrázoló szoboremlékmű a következő felirattal: "Donde se cruza el camino del viento con el de las estrellas", magyarán: "Ahol a szél és a csillagok útja találkozik."

i: Szent Jakab-zarándokút: ROTHER TÚRAKALAUZ

A Perdón-hágón egy emlékmű a Nuestra Senora del Perdon (vagy de Astrain) kápolnára és a zarándokházra emlékeztet. Mellette találjuk az 1996-ban, a navarrai Jakab-út-barátok által készített sajátos zarándokkaravánt ábrázoló szoboregyüttest. A hágó alatt nem sokkal ered a Fuente de la Teja nevü forrás, amelynek vizét szájhagyomány szerint, maga az ördög ajánlotta fel néhány zarándoknak, ha azok megtagadják Istent, Szűzmáriát, vagy legalább Szent Jakabot. A derék zarándokok az ajánlatot természetesen visszautasították.

Jellegzetes Szent-Jakab zarándokút-kilométerkő
(persze a kutyus nélkül) és egyben irányjelző is

Óbanos főterére érkezem, a mai, 21.4 km megtétele után. Itt egyesül a két zarándokút, amelyek a navarrai Roncesvallesból (a francia-Camino), valamint az aragóniai Somport felől (aragóniai Camino) érkeznek. Itt megállok és körülnézek. Érdemes készíteni egy pár fotót:

A neogótikus stílusban épült Szent János templom, az árnyékos kerengővel.
Kerengő spanyolul claustro...Itt nem kapnék klausztrofóbiát...
Egyébként a klausztrofóbia a latin claustrum
"zárt hely" és a görög phobos "félelem" szavakból ered

A város egyik kapuja, ami alatt a Camino elvezet

Egy a sok hangulatos középkori, a Plaza Mayorhoz tartozó épület közül

Még két-három kilométeren kell még koptassam a bakancsom és végre elérem a napi célomat: Puente la Reinát. A többi hat még nincsen sehol, de hát.... majd előkerülnek. Nem féltem őket. Ők hatan, én egyedül. Kezdem keresni az albergueket. Az első, amibe belebotlok egy... leginkább útszéli szállóhoz hasonlít. Nem is nyeri el tetszésemet, meg a többi hat sincs itt...tovább megyek.

i: Szent Jakab-zarándokút: ROTHER TÚRAKALAUZ

Puente la Reina alapítása és fejlődése szorosan összefügg a 11.századi névadó elegáns híddal (puente). A 12.sz. elején I.Alfonz navarrai és aragóniai királt városi rangot adott a Rio Arga mellett fekvő településnek. Egyre több kereskedő és kézműves -sok francia is- telepedett le a zarándokút jobb és bal oldalán. Még ma is nyílegyenesen fut át a szépen karbantartott óvároson a Calle Mayor egészen az Arga hídjáig. Állítólag egy királynő (valószínüleg Dona Mayor, III.Sancho Garcés özvegye) kívánságára építették-innen a neve is: Királynő-híd (Puente la Reina). Ez az építmény a középkorban oly fontosnak tartott út- és hídépítés mintapéldájának számít, amelyet számos régióban, így a Jakab-út mentén is, a szociális és gazdasági növekedés tett először lehetővé. A templomos lovagok egykori temploma az Iglesia del Crucifijo (11.sz.) szokatlan keresztjéről (12./13.sz.) kapta a nevét. Az Y-formájú feszületet egy Rajna-vidéki zarándok adományozta. Spanyolországban csak itt és még Carrión de los Condesban található ilyen stílusú kereszt. Egy ív köti össze a templomot az utca túloldalán található johannita rendi kolostorral. A központban találjuk az Iglesia de Santiagót (12-14.sz., átalakítások a 16. és a 18.században) és a sok képeslapon megörökített Santiago Beltza-szobrot, a "fekete Jakabot", amely a nevét sötét arcszínéről kapta. Ünnepnapok: július 24-30. a patrónus Szent Jakab ünnepe, felvonulások, vásárok, bikafuttatások; szeptember utolsó hétvégéjén vásár és carrera de layas (egyfajta gólyalábas verseny vasvillán). Ínyencségek: szept-okt a város széli piacon pimientos del piquillót készítenek és árusítanak (tartósítva a szupermarketekben is kapható). Ebben az időben az egész várost a grillezett paprika illata járja át.

Tíz perc poroszkálás után elérem a Padres Reparadores zarándokszállót. Magyarra próbálom lefordítani. Ennek a szállónak az "Erős Atyák-szállót" nevet tudnám adni. Na, itt fogok megszállni. Itt frissítő alvásra számítok.

Miután elfoglalom a szállásomat, "berendezkedem" és letusolok. Elindulok Puente la Reinában körülnézni.. Már megszokhattam: a Camino itt is nyílegyenesen vezet át

az óvároson keresztül,

a Calle de Mayoron át,

a Rio Argán átívelő 11. századi hídig.
Itt találkozom a társaimmal, akik elmesélik, hogy amiatt késtek egy fél órát, hogy eltévedtek, az Alto del Perdónról (itt vesztettük el egymást) való leereszkedésükkor. Obanosban a főtéren balra fordultak, az aragóniai útra tértek rá. Emiatt kerültek más alberguehez, ahhoz az útszélihez, amely nekem nem tetszett...Pont jó... Itt készítettünk egy pár fotót egymásról.

A hetedik (én) készíti a fényképet. A többiek "lenéznek"

Ezt a fényképet már Bruno készíti. Melegnek tűnik az idő. Süt a nap, de a szél
nagyon fúj. Hideg van. Szandál és zokni. Általam ritkán használt kombináció...
A bal vállam fölött (szemüveges) D didereg bézs színü halászgatyóban,
zokni nélkül és tangapapucsban. Az is érdekes kombináció...

Egy gyönyörű udvar tele virággal. Folyó muskátlik. Közepén bicikli-virágtartó

Ezután következik egy kis plussz kalóriabevitel sörök formájában, közben megegyezünk egy másnap reggeli 8.00 órai találkában, majd betérek egy kis bárba. A lokálban nagyon emelkedett a hangulat. Idősebb hölgyek és urak fogyasztják estebédjüket. Perreg a nyelvük rendesen. No persze nem csak a duma folyik. Sör meg bor minden mennyiségben. Nem kell nagyon füleljek. Az általános zajból kihallatszik a sok "SZ" meg az "R". Kígyók, meg a rigók folytatnak párbeszédet. Élvezem a jó hangulatot, közben megvacsorázom.