Logrono, álmaim városa
Hogy miért ez a címe a mai bejegyzésemnek? Valószínű azért, mert többszöri visszatérő álmom lesz majd a Camino során, hogy legyalogolva a napi szakaszt, elfoglalva a napi szállást, reggel Logronóban ébredek ... potya gyaloglás. Hát ... kezdtem beleszokni a gyaloglásba, de éppen ennyire? Indulás. Száz méteren belül együtt a csapat. Én egyelőre Brunóval poroszkálok. A műúton haladunk kifelé a településből. Pipacsok mindenfelé. Rózsás hangulatunk kerekedik.
Felfelé, aztán lefelé tartunk az úton egy völgybe, az ösvény levágja a műút minden egyes kanyarját. Rövidítések. Lefele tartva, renben megy minden. Majd a völgy túlsó felén egy meredek kaptató vezet ki. Ott "egy kicsivel" nehezebb lesz. Szuszogtató.
A hangulatos belvárosban, a templom közelében egy kis bár napernyői alatt jól megérdemelt pihenő következik. A társaság megint összefut. Itt ki-ki a maga kívánsága szerint rendel. Én az üdítőm elfogyasztása után betérek a templomba. Amikor betoppanok, éppen az Ave Maria szól. Több zarándok ülve hallgatja. Többek között itt találom a Zubiriben megismert Csabát is, aki köszönésképpen némán felém int. A halk zene, a hűvös ódon épület, a díszes oltár, a magas kupola, a mennyezet díszítése, a szentképek, a szobrok ... Mindezek sejtelmes fényviszonyok mellett egy különleges hangulatot árasztanak. Ez a hangulat erős érzést indít el bennem: a távoli szülőhazámra, az otthoniakra gondolok. Elfog a honvágy. Itt, Spanyolországban, a Camino közepén, a sok zarándok között gondolataimmal magamra maradok. Érdekes megtapasztalás: magány a tömegben. Nosztalgia egy kis szomorúsággal keveredve. Ezt feloldandó elmegyek egy közeli üzletbe és feltankolok gyümölcsből és csokis kekszből. Kell az energia. A bárhoz visszaérve szándékosan matatok, időzök a hátizsáknál. Innen egyedül folytatom az útam. Tudatosan maradok távol a társaságtól. Őket majd megkapom a Radio Caminónál, az esti "How are You, Lazlo" mellett. Most arra van szükségem, hogy gondolkodjak a dolgaimról. A jókról, de a rosszakról is. Melyek a jók, és melyek a rosszak? Kinek jók és kinek rosszak? Minden relatív alapon, egyáltalán merről közelítsek? Erről filózok magamban, próbálok rendszert felállítani a gondolataim és a tények között.
Egy "personal break" közben utolérem Sergiót. Egy fügefa alatt egy padon ücsörög. Én is szünetet tartok. A padon, árnyékban. Dumálgatunk, aztán nekivágunk. Még négy-öt km. Kibírjuk. Nem sok az. Logrono külvárosa következik. Itt csatlakozik Bruno is. Inkább úgy mondanám, hogy elénkbetoppan. Nem tudom, hogy honnan kerül elő. Valahol hosszabb pihenője lehetett. Hárman lépegetünk kitartóan. Végre előttünk a helységnévjelző tábla: Logrono. Egy szép, hűvös park következik. Egy kicsit távolabb, előttünk egy híd áll. Mielőtt átkelnénk azon, Logrono folyója fölött, a Rio Ebrón, a Camino irányjelző táblája bekényszerít a zarándokhivatalba. Egy plussz pecsételés, majd útbaigazítás. Egy olcsóbb szálló, az állami "municipal" fele irányítanak az ottani önkéntesek.
Logrono: albergue municipal, 30-an vagyunk egy szobában... Együtt horkol a csapat. Vagyis horkolna, mert Csaba -akivel kb. egyszerre érek a szállásra- nekem ajándékoz egy pár jó minőségü szilikonos füldugót, ami azért jó, mert testhőmérsékletre a szilikon meglágyul, így jobban alakítható lesz a gyurma, teljesen kitöltheti a fül üregét és még rá is simul az üreg falára, minden zajt kizárva. Zajmentes lesz az éjszaka, legalábbis remélem.
Elrendezem az ágyam, kibontva a hálózsákot is, majd a férfi mosdó felé veszem az útam. Tusolás után kopaszodás következik, az argentin Papa Claudio besegítésével, ugyanis az utolsó borotva(kapa)vágásokat ő végzi el.
Mint minden szállásnál, itt is bekövetkezik az esti villanyoltás. Pihennék. Stuart, egy kanadai lelkipásztor "nem hagyja". Horkol mint egy ágyu, oda-vissza, hörrögve veszi a levegőt. Rettenetes. Olyannyira, hogy egy Drakula-horrorfilmbe is beillene. (Egyébként nem tudom már lejegyeztem-e: minden bemutatkozásomkor, amikor elmondom, hogy magyar vagyok, Romániában és azon belül Erdélyben-"Transilvaniában" élek, mindig ledrakuláznak...). Így múlik el egy-két bosszantó alvásmentes óra. Későn jut eszembe Csaba ajándéka. Előveszem a füldugókat. Drakulafintor jelenik meg arcomon, kár hogy nem látják a többiek. No megállj csak! Miután behelyezem a füldugókat, jobb, csendesebb pillanatok következnek. Végre sikerül elaludnom. Azelőtt persze illik jó éjszakát kivánni!
 |
| "Pipacsok a tengeren" |
 |
| A kaptató. A többség már fent. Joo lent. Én még fent |
A tetőn keresztezzük a műútat, majd végleg elhagyjuk azt és megint lefelé tartunk. Én már az ösvény kanyarjait is levágom. Még vagy kétszer-háromszor megismételjük a fel-le mozdulatot. Erről a hullámvasút jut az eszembe.
 |
| Fabi előttem, a tűzpiros pipacsok, meg én mögötte |
 |
| Egy útszéli, omladozó épület szőlőhegyre nyílik az ajtaja |
Még délelőtt Vianába érkezünk. Kellemes az idő, szép a város, rendben mennek a dolgok. A lábaim is. A mai szakasz felénél tartunk.
i: Szent Jakab-zarándokút: ROTHER TÚRAKALAUZ
A navarrai király, III. El Fuerte (Erős) Sancho olyan előjogokat adományozott 1219-ben, az akkor Kasztília határán fekvő Vianának, mint a kereskedés. A település a Jakab-út állomásává fejlődött. A 15. században megalapították a Vianai Hercegséget. A spanyol trón várományosa, Fülöp herceg mind a mai napig viseli a Viana hercege címet. A 16.században itt halt Cesare Borgia (a későbbi VI.Sándor pápa fia). Hamvai az Iglesia de Santa Maria de la Asunciónban (16-18.sz.) nyugszanak. Viana gazdasági és kulturális fénykorát (16-18.sz.) számtalan barokk és reneszánsz palota bizonyítja. A legszebb polgári épület a Városháza (Casa consistorial), amely a barokk homlokzatú (17.sz.) Iglesia de Santa Mariával szemben áll. A város legrégebbi temploma az Iglesia de San Pedro (13.sz.) az 1844-es összeomlása óta csak egy romhalmaz. Sajnos nem tudták újra felépíteni. Ünnepnapok: július végén a védőszentek Mária Magdolna és Jakab ünnepe. Ínyencségek: Embutidos (száraz kolbász), rancho (bárányos-krumplis tál).
Az alábbi fotók a Calle de Mayoron, a főúton vezető Camino mentén készültek.
 |
| Jó az irány. A távolság is: 623 km |
 |
| A városháza - Casa consistorial |
 |
| A vianai Iglesia de Santa Maria de la Asuncion |
Egy "personal break" közben utolérem Sergiót. Egy fügefa alatt egy padon ücsörög. Én is szünetet tartok. A padon, árnyékban. Dumálgatunk, aztán nekivágunk. Még négy-öt km. Kibírjuk. Nem sok az. Logrono külvárosa következik. Itt csatlakozik Bruno is. Inkább úgy mondanám, hogy elénkbetoppan. Nem tudom, hogy honnan kerül elő. Valahol hosszabb pihenője lehetett. Hárman lépegetünk kitartóan. Végre előttünk a helységnévjelző tábla: Logrono. Egy szép, hűvös park következik. Egy kicsit távolabb, előttünk egy híd áll. Mielőtt átkelnénk azon, Logrono folyója fölött, a Rio Ebrón, a Camino irányjelző táblája bekényszerít a zarándokhivatalba. Egy plussz pecsételés, majd útbaigazítás. Egy olcsóbb szálló, az állami "municipal" fele irányítanak az ottani önkéntesek.
Logrono: albergue municipal, 30-an vagyunk egy szobában... Együtt horkol a csapat. Vagyis horkolna, mert Csaba -akivel kb. egyszerre érek a szállásra- nekem ajándékoz egy pár jó minőségü szilikonos füldugót, ami azért jó, mert testhőmérsékletre a szilikon meglágyul, így jobban alakítható lesz a gyurma, teljesen kitöltheti a fül üregét és még rá is simul az üreg falára, minden zajt kizárva. Zajmentes lesz az éjszaka, legalábbis remélem.
Elrendezem az ágyam, kibontva a hálózsákot is, majd a férfi mosdó felé veszem az útam. Tusolás után kopaszodás következik, az argentin Papa Claudio besegítésével, ugyanis az utolsó borotva(kapa)vágásokat ő végzi el.
 |
| A borotva hatásfoka: csillogó-villogó börfej. D fotója egy főtéri teraszon készült |
 |
| A barokk homlokzatú Santa Maria de la Redonda-katedrális |
i: Szent Jakab-zarándokút: ROTHER TÚRAKALAUZ
Logrono a központja a La Rioja borvidéknek. A bor és más agrártermékek kereskedésén túl a város a fém- és a textilipari termékekből él. Már a kelták és a rómaiak is hoztak létre telepeket a Spanyolország legbővizübb folyójának, a Rio Ebrónak a partján. A "gronio" kelta szóból (gázló) származtatják a város nevének eredetét. A 11. században a navarrai Sancho király vezettette a Jakab-útat a városon keresztül, amivel löketet adott gazdasági és kulturális fellendülésének. Látnivalói közé tartozik a barokk homlokzatú Santa Maria de la Redonda-katedrális (16,/18. sz.), amelynek két tornyán tavasszal gólyák raknak fészket. Érdemes megtekinteni a két, szépen faragott oltárt (16./17. sz.) és a stallumot (16.sz.). A szállóhely mellett találjuk az Iglesia Imperial de Santa Maria de Palaciot (12./13.sz.). Csúcsa, a piramis formájú torony -amelyet a helyiek aguja (tű) néven illetnek- a város szimbóluma lett. Az Iglesia de Santiago el Real főkapuja felett fehér paripán lovagol a harcias Santiago Matamoros (mór ölő Szent Jakab). A templomban békésebb színben, zarándokként ábrázolják. A templom előtti táren a kövezetbe süllyesztve találunk egy óriási Juego de la ocát (az úgynevezett lúdjátékot), amely Spanyolországban nagyon népszerű gyermek-ugróiskola. Eredetét a Szent Jakab-zarándokúttal is kapcsolatba hozzák, mivel ebben majdnem annyira fárasztó célba érni, mint a zarándokoknak eljutni Santiago de Compostelába.
Ünnepnapok: San Bernabé június 11., a város védőszentjének ünnepe (az 1521-es francia ostrom emlékére). Nagy szűreti mulatság (vendimia) szeptember 21-én.
Ínyencségek: Tipikus riojai étel a verdura (sok zöldséggal), a pimientos rellenos (darált hússal töltött paprika), chorizo (paprikás kolbász), a cordero (bárány) és nem utolsó sorban a tinto vino (a riojai vörös bor). A Calle Laurel-en számos Tapas-bár található.
Ínyencségek: Tipikus riojai étel a verdura (sok zöldséggal), a pimientos rellenos (darált hússal töltött paprika), chorizo (paprikás kolbász), a cordero (bárány) és nem utolsó sorban a tinto vino (a riojai vörös bor). A Calle Laurel-en számos Tapas-bár található.
 |
Térkép és magassággrafikon El Camino 7. nap
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése