2013.10.12. Első nap: Szent Erzsébet zarándoklat

Zarándokút Sárospataktól Kassáig
I. Szakasz:
Sárospatak-Komlóska 18km

Hátizsák nélkül is fáradtan

Egy újabb zarándoklat. Ez nekem idén már a második a spanyol El Camino után. "Belecsöppentem". És hogyan? A szépvízi CSEKE vándortáborban megismerkedtem Zolival, aki Magyarországon a Mária-út egyik szervezője, bejárója és ezáltal jó ismerője. Beszélgetéseink során többek között szóba került a Szent Erzsébet-út is  és máris eldöntöttem, hogy elmegyek és végigjárom azt. Zoli is jó ötletnek tartotta. Kettőnkön kívül még jelenkezett egy csíki házaspár is. Így Zolival együtt négy volt a kezdő létszám. Mind a négyen, egy csapatban  augusztus elején a CSEKE vándortábor egész ideje alatt, hét napon át segítettünk egy túra levezetésében.

Ezen zarándoklat október 19. előtt kellett lezajlania, amikor is Aggteleken, Északmagyarországon turistatalálkozót hirdettek. Úgy számítottuk, hogy egy héttel a találkozó előtt fogunk startolni Sárospatakról.

Én egy pár ismerősömnek még szóltam, de visszajelzésük egy kivételével negatív lett, ketten közülünk, a -csíki házaspár- lemorzsolódtak, így hárman készülődhettünk. Eljött az utolsó hét első napja, október 7, hétfő. Utolsó egyeztetések. Így tudtuk meg, hogy egészségügyi okok miatt Zoli sem tart velünk, mert a lábával, pontosabban a bokájával probléma lett. Így ketten állhattunk a startvonalhoz: I. Laci barátom és én, a másik Laci.

Az útvonal, főbb látnivalók-megállók

Vonattal, a Koronával közelítettük meg Püspökladányt, majd személyvonattal átszállással, Nyíregyházán keresztül Szerencset. Itt Szerencsen futólag, de meglátogattuk a Rákóczi-várkastélyt.

A várfal, háttérben a református templom

A várudvarban éppen startolt egy Tokaj-rally résztvevője 

Majd a cukorgyár (mi csokigyárnak neveztük) bemutatóüzletéből vásároltunk egy pár energiapótlót.

A cukorgyár belső udvara
(engem a Pink Floyd - Animals címü albumának lemezborítójára emlékeztet)

Felirat nélkül...

Itt vett fel Zoli autóval. Régi barátokként üdvözöltük egymást. Útközben egy Bodrogmenti borászat felé, elemlegettük a CSEKE vándortábor alatt szerzett közös élményeket...

Kati néni a Bodrogkisfaludon lévő borpince tulajdonosa

Az a bizonyos nemespenész, ami mindent ellep a pincében

Megőrzésre ítélt borok a bortrezorban

Ilyen megvilágítás is van...

A pincében -természetesen- megkóstoltunk néhány ottani specialítást. Innen a közeli Sárospatakra mentünk, a zarándokút kiindulópontjához, a Szent Erzsébet Házhoz. Valószínünek tartják, hogy ezen épület helyén állt az a királyi ház, amelyben 1207-ben született Erzsébet.

A háttérben lévő fehér épület, a Szent Erzsébet Ház

Itt vásároltunk egy-egy útikalauzt és kiváltottuk zarándokútleveleinket, melykbe be is került az első pecsét

Kajáltunk kint a parkban egy padon és miután Zoli ellátott benünket egy pár hasznos tanáccsal, egy pontos Zemplén-térképpel és egy GPS-szel, elindultunk. A jelzés: fehér alapon piros rózsa kontűrje. Még Sárospatakon belül érintettük a Rákóczi-várat.

A Rákóczi-vár, északi bejárat

Majd a református templom és a Makovecz Imre által tervezett Művelődési Ház mellett haladtunk el. 2-3 km és Sárpatakból már csak a település szélén találáható házak látszódtak, majd azok is szép lassan eltűntek a kis dombok mögé húzódó út mögött.

Pihenés közben az orizontot kémlelem

Bodrogolaszi a következő település. Zarándokmércével mérve nincs messze. Csupán 5 km Sárospataktól. Persze a pihenőnktől csak 1-2 km.

Virágkoszorú - a találkozónk helye fele közeledve

Itt egy kis bátorítás erejéig bevárt Zoli, a Bodrog partján épült Árpád-kori római katolikus templomnál.

Zoli a zarándoktársammal, Lacival

A templomtól távolodva

Zolival úgy egyeztünk, hogy majd Komlóskánál bevár, hogy együtt intézzük a szállást és a kaját. Ekkor már 5 kilométert már magunk mögött tudhattunk. Továbbálltunk. Gyönyörű idő volt, hétágra sütött a nap, kb. 20 fok....így egy szál pólóban gyalogolhattunk egész idő alatt. A főűton áthaladva, cikkcakkban, a szőlős tulajdonhatárait követve felmásztunk a  Sárospatak vonzásköréhez tartozó szőlőhegyre. Ezennel a Zemplén előhegyeiben  gyalogolhattunk. Közben ettük és fotóztuk is a szőlőt (szőlőst). Laci barátom szerint eddig a legfinomabb szőlő, amit eddig kóstolt .

Szőlőmustra avagy szőlő a mustra?



Kóstolás előtt...

Majd elhagyva a szőlőhegyet, bükkerdőben meneteltünk tovább. Kitartóan csak fölfelé. Fáradtak voltunk, mert egész éjjel utaztunk. Még így csomag nélkül is... Jó ötlet volt Zoli részéről, hogy a csomagjainkat autójával szállítsa...Persze csak Komlóskáig.

A hegytetőhöz, a déli oldalon közelítve : itt még nem csípte meg a dér a faleveleket

A tetőn vörös lombszőnyegen "közlekedtünk"

Itt már ereszkedünk Komlóska felé:

Itt láthattuk (lenti fotó) a környező legnagyobb magaslaton a  Pusztavárat, vagyis annak romjait.

Komlóskára beérve, végighaladtunk rajta. Ez egy kis, hegyi település, amely egy fa ágaihoz hasonlóan egy bükk- és tölgyfaerdőkkel borított szerteágazó völgyben húzódik.


Ruszin tájház

Zoli már várt is az egyik étterem előtt. Itt fogadott minket a szállásadónk egy futuckó pálinkával . Koccintottunk, egy kicsit kifújtuk magunkat, majd Zoli elvitt autóval a szálláshoz. Begyújtottunk a kandallóba, majd vissza az étteremhez, hogy az estebédet elfogyaszthassuk. Eközben Zoli a Fűzéri viszontlátással elbúcsúzott. Kajálás után visszatértünk szálláshelyünkre és nyugovóra tértünk.