2013.10.15.Negyedik nap: Szent Erzsébet zarándoklat

Kassai zarándoklat,
avagy két zarándok hangulatváltozásai  Fűzértől Kassáig
IV. Szakasz, hossza 28km

Esik eső szép csendesen

Reggel a szokásos, megszokott időigényes csomagolás (legalábbis nekem). Elkészültünk. Elbúcsuztunk a vártól, majd a Koronaőr étterem tulajdonosától is, egy finom tojásrántotta elfogyasztása után, aki csomagolt az útra egy kis gyümölcsöt és teát.

Búcsuzóul csak még egy fotót a várról!
Háttérben jobbról a papilak, fűzéri szállásunk

Reggeli a Koronaőr étteremben. Fűzéri teázás

Amikor elhagytuk az éttermet, már el kezdett esni az eső, szép csendesen. Sietősre fogtuk a dolgot és alig hogy elértünk a kocsmához (ahol a tegnapi sörharcot vívtuk) és beálltunk annak terasza alá, az esőszitálás záporra váltott át. Elfogadjuk a természet szeszélyeit. Eddig nem lehet panaszunk. Rövid újju polóban túrázni októberben... Eltettük zsákjaink mélyére a fotógépeket és beöltöztünk "esőellenibe", felvettük esőköppenyeinket. Laci barátom még a vízhatlan nadrágját is felvette. Ő tiszta zöldben pompázik. Ha nem volna piros hátizsákja, bele is olvadna a természetbe. Én gyönyörű citromsárga felsőben virítok. Én hátizsák nélkül sem tudnék elbújni az erdőben. Szóval: ebben az öltözetben nem tudnék partizánharcot vívni. Zuhogó esőben felfelé tartunk, egy fakitermelő úton, fárasztó 12%-os emelkedőn, (forgalmi tábla jelzi) a vádliainkot keményen igénybe veszi. Az erdei út éles andezit kavicsokkal van borítva . Aki nem vastag talpu bakanccsal járja le ezt a szakaszt, a nap végére komoly fájdalmakra tehet szert. Váltakozó intenzitású az eső. Most szép, csendes. Két perc múlva zuhog. Nem tudunk beszélgetni. Az eső miatt fejünkre kell borítsuk csuklyáinkat és az, mint egy-egy hangszigetelő, kifog minden hangfoszlányt, meg az esőcseppek is úgy kopognak a vízhatlan anyagon, hogy elnyom minden más hangot. Az ember nem is gondolná, milyen zajt tud okozni egy pár esőcsepp. Így magunkba burkolózva, gondolatainkma méllyedve baktatunk felfelé. Sűrűbb erdőbe érünk. A kövérebb esőcseppek a leveleket elszakítják kötelékeiktől, a fák ágaitól és így, immár sűrű levélhullás közepette folytathatjuk útunkat. Érdekes módon tetszik ez az állapot. A monoton, kopogó zaj a csuklyámon, a hulló levelek látványa beleringat egy olyan állapotba, ami kiprésel agyamból minden zavaró tényezőt, megtöltve vele egy óriás, virtuális szemétládát. Azon kapom magam, hogy különféle dalokat dúdolgatok. Már azt is hallom, hogy 

Link: hull az elsárgult levél... 

Link: Andira, feleségemre gondolva, meg ezt a dalt dúdolgatom. 

Tizenegy óra körül a szlovák határhoz értünk. Fűzértől számítva 9km-t tettünk meg esőben. Beálltunk egy kis filagória alá. Így a tető alatt barátom szárazakra válthatta nedves holmiait.


Gyümölcsfogyasztás vizes nadrágban

Elfogyaszthattunk egy-egy gyümölcsöt, pakolásztunk, újrarendeztük sorainkat. A határ. Nincs vámbódé, nincs vámőrség, nincs igazoltatás, nincs pecsételés, nincs nyugtalanság. Nincs semmi olyan körülmény, ami a '89 előtti határátkelésekre emlékeztetne.


Ezek a határkövek. A semleges zónához értünk

Egyik lábam túl, a másik még itt. Egyik szemem sír, a másik meg nevet

Telefoncsörgés törte meg a csendet . Zoli érdeklődött hollétünk felől. Kiderült, hogy még 9 km van még Alsómislyéig, ahol találkozni fogunk vele és ott elfogyaszthatunk társaságában egy-egy forró levest. Továbbindultunk. Elállt az eső. Csuklyák le, a száj ki. Beszélgetés beindult köztünk. Megállapítottuk, hogy még nem kelt át egyikünk sem gyalogosan egy államhatáron sem. Közben teltek-múltak a kilóméterek. Erdő, erdő sűrű erdő, letérők, eltérők, éles fordulók, majd hosszas ereszkedő Alsómislyéig jellemezték útunkat a találka helyéig, ami egy kocsma terasza volt. Kajálás közben Zoli tájékoztatott: a Hernád folyó mentén még 3-4 óra ide Kassa... Egy kicsit elkeseredtünk. Nyűgösek voltunk a nedvesség miatt, ami mindenünket átitatatta. Megadta annak a hölgynek a tel.számát, akivel találkoznunk kellet Kassán a dóm főbejáratánál. Visszaadtuk a GPS-t és még egy pár kölcsönadott cuccot. Mi meg visszakaptuk hálózsákjainkat (eddig Zolinál voltak, hogy ne kelljen cipeljük azokat is), átöltöztünk, pakoltunk búcsuztunk, majd indultunk. Szép, nyugodt, fás, kacskaringós út vezetett a Hernád mellett Kassa város széléig. Egy ideig a folyó mellett bandukoltunk, majd  a folyó melletti töltésen. Egy óra múlva csökkent az út szépsége, az ipari zóna közelsége miatt. Ezután útunkat hol egy út, hol egy vasút keresztezte, bekerülvén a város vonzáskörébe. Bicikliúton folytattuk útunkat, immár nyügösebben, mert a betonút talpjainkba fájdalmat okozott. Már beesteledett, amikor elhagytuk a Hernád melletti bicikliútat és követve tovább a jelzéseket kezdtünk az óváros széle felé közeledni. Ettől számítva, három negyed óra telhetett el és végre megpillanthattuk a dómot, végső úticélunkat. Még ki sem fújhattuk magunkat, amikor a dóm harangjai a hét órát elütötték, amikorra a kassai találka időpontját megbeszéltük. Egy hölgy közeledett felénk, aki autóval kassai szálláshelyünkre, egy diákbentlakáshoz vitt. Istennek hála, zarándoklatunk végéhez értünk.