2016.07.21.Nyolcadik nap: A magyar Szent Jakab-út

Páros zarándoklat páratlan tapasztalatokkal
Budapesttől Lébényig

VIII. Szakasz: 27,0 km
Győr-Lébény

Az újjászületés napja
Merj megérkezni!

Távolságok útfajta szerint
Földút ................................... 10.0 km
Köves, murvás, homokos út .......... 3.5 km
Aszfaltút .................................. 13.5km

Másnaposan ébredünk. Legalábbis én biztosan. Tegnap a medve bőrére ittunk. Legalábbis én... biztosan. Túl hamar, útunk vége előtt és túl sokat. Meleg volt a szoba és még ráadásul egy, a szobánkon áthaladó forró kémény is még rásegített a meleg előállításában, olyannyira, hogy az éjszaka folyamán sokszor arra ébredtem meg, hogy zihálok, száraz a torkom és csupa víz vagyok. Szóval pihentető helyett enyhén fárasztóra sikeredett az éjszaka. Emiatt lassan és későre készülünk el. Nincs reggeli. Helyette van fotózás az utcán, az ajtó előtt.

Csoportképp hölgyekkel

Jó a kedv, csak még lassúak vagyunk. Egyrészt örülünk is, hogy caminónk utolsó napja ez a mai, másrészt meg szomorúak vagyunk, hogy a mai nappal véget ér egy szép tapasztalat, amely élettel teli, tartalmas, kitartó gyaloglással szerzünk. "Indulj el, hogy megérkezhess!", tartja-mondja a zarándok. Mi is ezt próbáljuk tenni. Az indulásra készülődünk. Csomagolunk és közben szállásadónkat kikérdezzük, hogy merre induljunk és hogy hol reggelizhetünk meg. Rövidesen, az utasítások szerint -mert a camino jelzése a központon keresztül vezet és mi nem szeretnénk a központba bekeveredni, mert az időveszteséget jelent, mi meg amúgy is, (mint mindig) későn indulunk útnak- cselekedve el is indulunk. Egy ABC üzletben beszerezve a kaját és a napi vízadagot is, egy árnyékos, utcai padon ülve költjük el reggelinket. A már megszokott cikk-cakkban, az útvonal derékszögeit követve, balra-jobbra kanyarodva jutunk el a Rábcán átívelő hídhoz.

Rábca-híd: a város vége, az Út kezdete

Ez a híd -no persze a Rábca is- jelenti Győr település nyugati határát. Itt most már rátérünk a sárga kagylóval jelzett útra. Jelenleg (10.30) kellemes az idő. Bicikliúton gyalogolva hagyjuk el végleg szállásadónk városát, a nyüzsgéssel teli Győrt. Nyüzsgés... A központban. Ott igen, de itt? Sehol egy lélek. Itt-ott legfeljebb egy-egy fülhallgatós futóval találkozunk, akik izzadtan intenek felénk egyet. Mi is izzadunk. Egyelőre egy aszfaltút mellett. Meleg napnak nézünk elébe. Térképünkből kitűnik, hogy nagyjából a Rábca melletti töltésen fogunk haladni. Az útleírásból meg az tűnik ki, hogy teljesen árnyékmentesen fogunk araszolni Lébény felé... No, lássuk csak. Ráállunk jelzett útunkra. Lassan haladunk, de biztosan. Most már (11.30) meleg van. Két csíkinek majdnemhogy kánikula. Mi lesz majd két-három óra múlva? Eleinte a jelzésekkel nincsen gond. Ha nem is sűrűn vannak festve, de legalább vannak, léteznek. Egy idő után azonban változik a helyzet. Elfogynak a jelek. Rossz irány felé tartunk? De hát a nap állása jó, nyugat felé tartunk...

Nyílegyenes szakasz. Nagyjából ennyire hangulatos a mai napunk

Térképünkön beazonosítjuk, hogy hol járhatunk és kilogikázzuk, hogy jó helyen, mégis csak jó úton járunk. Ez a magyar Szent Jakab-út, avagy az Ungarische-Camino, merthogy szinte Ausztriában menegetünk célunk felé. Igen. Elhaladunk azon létesítmények mellett, amelyek a térképen is fel vannak tüntetve. Keresztezzük azokat az útakat, amelyek a térképen szintén fel vannak tüntetve. Jó hír. Jó úton, jó irányban. Közben van, hogy lemászunk a töltésről, hogy egy akadályt kikerüljünk -híd, útkereszteződés, vasút stb.- de ezek kikerülése után mindig visszamászunk a töltésre és rajta, véget nem érően baktatunk nyílegyenesen egy-egy kb. három km-s szakaszt, aztán veszünk egy hirtelen kanyart, azért hogy ne legyen annyira unalmas, hogy hátrafelé kémlelve ne lássuk, hogy merről felől, honnan is tartunk Lébény felé. Ez a helyzet ismétlődik végtelenül. Legalábbis úgy tűnik, hogy nem haladunk. Igen, ez furcsa. Nem voltam még sivatag közepén, de az érzés egy kicsit hasonlíthat arra.

A vasút is nyílegyenes. Messze ellátni Pest és Győr irányában is

Meleg, mondhatni unalmas, délibábos napunk van. Mindenekfelett fárasztó. Alkalomadtán van, hogy árnyék kerül a terítékre és akkor ki is használjuk azt.

Vasút után, autópálya előtt. Pihenő egy vitaminos, kálciumos lötty fogyasztása közben

 Változatosság képpen egy "S"-kanyar

...és az egyik, a három gátőrház közül. Igazi felüdülés  a hőséggel fűszerezett egyhangúságban

Itt nincs sebességkorlátozás sem: my way, my highway!

Zöld lapálysivatag

Változatosságképpen megint csak én és az útunk. Nyílegyenes töltés-camino

Végre egy kis árnyék. Visszalassítunk. Mozgás előttünk... a két hölgy...
Visszagyorsítunk. Mindjárt utol is érjük őket. Jót fog tenni egy kis beszélgetés

És igen a találkozás, vélemény-, információcsere, egyszóval egy kis beszélgetéssel egész gyorsan telnek a percek. Mit telnek? Rendesen folynak. Útelágazáshoz érünk. Tanakodunk. A közeli Börcsbe kéne egy kis kitérőt tegyünk, hogy feltöltsük ivóvízkészleteinket és fogyasszunk el egy kis gyümölcsöt, édességet energiafeltöltés gyanánt. Túltárgyalva. Be is térünk. Az oda-vissza út két km, de megéri. Azon kívül, hogy Andival elfogyasztjuk a fejenkénti másfél liter gyömbérüdítőt és természetesen a hozzávaló energiapótló fagylaltokat, egy-egy almát, a hátralévő útra megvásároljuk folyadék-fejadagjainkat is. Az ABC-közeli kis parkban kifújva magunkat, fák árnyékában felfrissülve, újult erővel folytatni tudjuk útunkat. Ugyanazon az úton hagyjuk el Börcsöt, mint amelyen megközelítjük. Másfél órát még együtt gyalogolunk a hölgyekkel, majd a gátőrházak mellett elhaladva Andival lerövidítjük az árnyékos pihenőnket, levállunk a társaságról és tovább haladunk Lébény felé.

Camino-profilkép: én és a hullámos, de nyílegyenes Út 

Az utolsó eltérő, az utolsó öt km és az utolsó másfél óra zarándoklat...

Egyik az utolsó egyenes útszakaszból

A bal szemünk sír, a jobb meg nevet.

Előtérben egy, az érzéseinket is tükröző gondolat,

háttérben a bíztató végcélunk, a lébényi duplatornyú templom

Érkezésünk közeledte mély érzéseket idéz elő. Könnyeinkkel küszködve azzal próbáljuk vígasztalni magunkat, hogy mindennapjainkban sorozatosan megszűnik valami amiért az ember szomorkodik, de mindig születnie kell és születik is valami új amiért érdemes élni és küzdeni. Valahogy így kezdődik el zarándoklatunk lezárása és egyben annak kiértékelése is. Pár nap múlva véget ér a szabad életérzés, kezdődik megint a szabályokkal teli "társadalmi élet", az otthoni mókuskerék. Feldolgozni a tényeket, történteket? Szerintem sok idő fog eltelni addig, hogy el kezdjük érezni a jótékony hatásokat.
Úgy látszik az utolsó napok már csak ilyenek. Mindig próbálsz tanulságokat levonni, próbálsz elgondolkodni azon, hogy is lett volna jobb akár a rossz is, utólag is tartalmassá tenni egy utazást, felevenítve az út -inkább- szebbik élményeit. Magamba mélyedve felidézem édesapám ideillő gondolatát, amely eddigi zarándoklataimat vezérelte. Ez a gondolat annyira belém bújt, hogy lassan már magaménak érzem, sőt szeretném, hogy a következő zarándoklataimra is ugyanezzel a mottóval induljak útnak:

"Az életben ma is földön járó álmom,

 önmagam keresem, amíg megtalálom."

Légi felvétel. A templom mellett látható a Szent Jakab-ház,
ahol kipihenhettük az utolsó nap fáradalmait.

                                             Andi már a célban

A templomhoz közeli infótábla

Minden vég lehet akár egy kezdet is. Itt kezdődhet el egy Santiagóig tartó zarándoklat. Ebből már csak 2.400 km-t kellene teljesítsek Saint Jean Pied de Port-ig. Saint Jeantól Santiagóig a 810 km-t már legyalogoltam 2013-ban. Az volt az első és egyben eddig a leghosszabb zarándoklatom.

Esti körséta Lébényben

Ősszeismerkedünk szállásadónkkal, a Szent Jakab-Ház gondnokával. Anno a mosonmagyaróvári hegesztőhúzal gyárban dolgozott. Én Csíkban húsz éve ezeket az anyagokat forgalmazom... Összetegeződünk. Mintha húsz éve lett volna közös programunk, akár vállalkozásunk is. Megmutatta szállásunkat. A szállás donativo, azaz ki mennyit szán annyit tesz a szállás kartondoboz-perselyébe. Miután a tusolót is kipróbáljuk, kifelé készülődünk egy finom vacsorát elfogyasztandó. Csak a második lokálnál kapjuk nyitva a konyhát. Persze hívjuk közben a magyarországi  a hölgyeket is, tartsanak velünk. Hamarosan össze is jön a találka. Klasszikus magyar estebédet fogyasztunk. Leves-második és termesztesen egy kis magyar folyékony kenyér, Borsódi sör. Nem csalódunk az ízvilágban. Minden finom, jól esik. Jól esik a csevegés is. Mindenről, de főleg zarándoklatunkról, amelynek részben azonos célja révén (ők Wofsthalig tartanak) így utólag közösnek is nevezhető. A készáz km-t Budapesttől Lébényig párban, páratlan élményekkel, élettapasztalatokkal gazdagodva együtt, de külön-külön tettük meg. Sokat nem voltunk együtt, így nem volt sok közös élményünk, de erős és közös volt az az érzés, amely célunk felé vezérelt, az úton szerzett élményeket elmesélve erősítettük egymást lélekben, hogy ezt végig tudjuk csinálni.

Másnap a reggeli órák a lébényi és egyben a Szent Jakab zarándoklatunk emlékeinek megörökítésével telik. Az alábbi fotók nagyobbrészt a Szent Jakab-Házban készültek.

 Információk a francia caminóról, amely Saint Jean Pied de Port-tól Santiago de Compostelláig tart

 Korabeli zarándok

 Zarándokpad a jelenben élő modern zarándokokkal

A fésűs kagyló. A négy láb. Lábnyomait már rég elmosta az eső.

A fésűs kagyló. A négy láb. Lépéseinek ritmikus zaját soha nem feledjük

Magunkban mondjuk el a "Cruz de Ferro"- féle imát:

"Istenem add, hogy ez a kő, az erőfeszítéseim jelképe, melyet a megváltó keresztje tövébe helyezek, a jó felé billentse ki a mérleget azon a napon, amikor majd ítélsz az összes tetteim fölött. Így legyen, Ámen!",
Letesszük itthonról vitt gondterheinket, az úton végig vitt kis kavicsainkat,
amelyek akár a következő közös zarándoklataink alapkövei is lehetnek.

Klikk ide: az útvonal és a 8 szakasz.